Amikor embertelenség uralkodik a világban és azok fejében is, akik háborúba sodornak ártatlan embereket, akkor nagy szükségünk van olyan irodalmi művekre, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük a múlt tanulságait, a háború mozgatóit. Németh Kata, a Szent István Intézet grafikusművészének írása.

A „Nyugaton a helyzet változatlan” című regény borítóján olvasom: „Minden idők legnagyobb háborús regénye.” És tényleg… kötelező irodalomnak ajánlanám mindenkinek aki egy kényelmes fotelben ülve véleményt formál a háborúról. Nem egyszerűen tényeket sorol a pusztítás embertelenségéről, hanem lecsorog a szív legmélyéig; az érzések annyira közel jönnek, hogy nem lehet könnyek nélkül olvasni.

Hiszen mit mondjon a frontról hazaérkező fiú az anyjának arra a kérdésre, hogy „Milyen volt? Tényleg olyan szörnyű?” És az anya milyen szavakkal küldje vissza a fiút az embertelen pusztításba? Mivel teljen el az a pár nap otthoni szabadság?

A német írót, Erich Maria Remarque-ot 18 évesen sorozták be katonának. Átélte a háború borzalmait.

Írói munkásságát annak szentelte, hogy megértesse társadalmával az egész háború hiábavalóságát, az iskolapadból frontra küldött gyermeklelkű fiatalok értelmetlenül elszenvedett halálát.

Regénye 1929-ben jelent meg, amikor már gyülekezni kezdtek az elsőnél is pusztítóbb második világháború viharfelhői. Nem véletlen, hogy a könyvet több országban betiltották a rohamosan fasizálódó Európában. Sajnos ma is legalább ennyire aktuális, amikor Magyarország szomszédságában vagy a Közel-Keleten is ezrek halnak meg értelmetlen háborúkban. A legfontosabb üzenet: a háború nem változik. Minden idők legnagyobb vívmánya, teljesítménye: a béke.

Megható, hogy a könyvet a nagylányom kölcsönözte nekem a könyvtárból.