Február 25-én a kommunizmus áldozataira emlékezünk. Nem csupán egy politikai rendszerre, hanem emberi sorsokra – milliókra –, akiket megnyomorított, megalázott vagy elpusztított a 20. század egyik legvéresebb társadalomátalakító kísérlete.

Szerencsés Károly történész idézi Lenin szavait: „Nem haboztunk főbe lőni emberek ezreit, és nem fogunk habozni ezt ismét megtenni.” A kijelentés nem túlzás volt, hanem program. A kommunista rendszerek tízmilliókat gyilkoltak meg világszerte, kényszermunka- és megsemmisítőtáborokat hoztak létre, a terror pedig nem kivétel, hanem a működés logikája volt.

A rendszerváltoztatás után sokan hitték, hogy mindez végleg lezárult. Úgy gondoltuk, a nagy lelepleződés után az igazság elég erős ahhoz, hogy – ahogy Szerencsés Károly fogalmaz – a világmegváltó szemfényvesztés többé ne térhessen vissza. Hittük, hogy utópiák nevében többé nem korlátozhatják életünket, gondolatainkat, szavunkat.

Mégis megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a kommunista utópia bizonyos elemei új formában újratermelődnek. A világállam és világnép víziója – országok és nemzetek nélküli bolygó. A család és múlt nélküli társadalom képe. A természeti rend „felülírásának” igénye. A gyermek – azaz a jövő – nélküli közösség gondolata. A történelem arra figyelmeztet: az eszme nem tűnik el attól, hogy egyszer már bukott.

Magyarország számára a diktatúra nem elmélet, hanem megélt valóság: 1956 leverése, a megtorlások, a szabadság korlátozása generációk életét határozta meg. De van egy kevésbé kimondott, mégis mérhető veszteségünk is.

 4,4 millió néma sikoly
1956 és 1990 között 4,4 millió nyilvántartott abortuszt hajtottak végre Magyarországon. 1959 és 1973 között több művi terhességmegszakítás történt évente, mint ahány gyermek született. A Kádár-korszak e gyakorlata nemcsak egyéni tragédiák sora volt, hanem máig ható demográfiai krízisünk egyik forrása is. A trauma jórészt kibeszéletlen maradt.

Az emléknap annak felismerése, hogy a szabadság, az emberi méltóság és az élet védelme nem magától értetődő adottságok. Enélkül a múlt elhalványul, és vele együtt a tanulság is.