II. rész

Amikor 2025 őszén hasonló keretek között azt írtam (a Zsolti bácsizás, Pál atya megtámadása és a DK gyónási titok ellen indított alantas offenzívája után), hogy pár éve elképzelhetetlen volt az Európában tapasztalt ún. kulturális keresztényüldözés hazai elterjedése, akkor nem gondoltam, hogy 2026-ban nem kell két hónap sem a következő anyag felgyülemléséig. Pedig sajnos így lett.

Öt olyan külön ügyet, jelenséget kell megemlítenem, amik a mélyrétegben összefüggnek és azonnali józan, de határozott kiállást indokolnak:

– az MKPK körlevél álszent támadása;

– Erdő Péter posztmodern szellemben való támadása;

– az Iványi-ügy kapcsán tapasztalható hergelés és félremagyarázás;

– a Szemlélek választási kampányoldallá silányulása;

– online közbeszéd egyházellenessége.

Egyházellenes hergelés az Iványi-ügy kapcsán

Szeretném leszögezni, hogy nem az Iványi-ügyet magát vizsgálom, pláne nem azt, hogy végez-e hasznos karitászt Iványi Gábor. De kulcsszavakban leírom: mind társadalmi, mint egyházképi szempontból jónak tartom a magyar kormány egyházi státuszt szigorító szabályozását; Iványi-ügye nem egyházpolitikai, nem politikai, hanem jogi; ettől lehet jó és hasznos a szociális tevékenység, amit végez. A kérdés most az a hergelés, amit az ellenzék Iványi melletti kiállásnak felmutatva, a kormány és újabban a történelmi egyházaink ellen csinál. Nem vitatom az Iványi mellett kiálló emberek többségének jószándékát. Viszont a politikusi hergelés a kommunista hatalomátvétel éveit idézi.

Fekete-Győr András nyílt levelet intézett a történelmi egyházak vezetőihez, melyben felkéri, stílusát illetően valójában felszólítja és felkérdezi az egyházi vezetőket, hogy álljanak ki Iványi Gábor mellett, azaz vonódjanak bele egy jogi ügybe. Fegyőr igazi szalonkomcsiként a történelem jó oldala kifejezést használva, bizonyára nem ismeri a fogalom marxi eredetét. Nagyobb baj, hogy odáig süllyed, hogy morálisan megkérdőjelezi történelmi egyházaink hitelességét, etikai elszámoltatásra hív velük kapcsolatban és kendőzetlenül fenyeget. El e kezekkel egyházainktól! Ami pedig igazán gyomorforgató, az az a képmutatás, ami úgy tesz, mintha egy szemernyit is érdekelné a vallásszabadság. A lényeg a politikai kampány, 15 perc hírnév, likeokban és brüsszeli haszonlesés.

A Szemlélek választási kampányoldallá silányulása

A közelmúltban írtam egy hosszabb válaszcikket Völgyi András Szemléleken megjelenő írásaira: a személyes sértettség által vezérelt ellenzékiség a leginkább visszataszító médiamegjelenéseket eredményezi. Ha ez még vallási köntösbe is bújik, az csak tovább ront a helyzeten. A tézismondat megállapításához elég megnézni a Szemlélek hátterét és az utóbbi hetekben megjelenő ’kampánytémáit’: politikai kereszténység, Iványi-ügy, ’Levél az egyházi vezetőknek a Fidesz háborús kampányvideójáról – és válaszok’, ill. Máté-Tóth András videójának a terjesztése a keresztény kampányról, melyben példáiban csak a kormányoldal jut eszébe.

Az online közbeszéd egyházellenessége

Saját közszereplői oldalamon magam is tapasztalom a minden láncát levetetett acsarkodó gyűlölet tömeges megjelenését. Arccal vagy arc nélkül vállalnak olyan hangnemet embertársaink, ami sérti az emberi méltóságot és kimeríti a gyűlöletkeltés, rágalmazás fogalmát. A választásokat követően, oldaltól függetlenül, kezdenünk kell valamit a politikai kommunikáció színvonalával és a közbeszéd online térben való artikulálásával is. Nem lehet más célunk, mint az emberi méltóságot szem előtt tartó közbeszéd szabályainak a betartása és betartatása. Ha kell, akkor jogi eszközökkel is.

Azt pedig Csurka óta tudjuk, hogy a jobboldali-keresztény ember nem tudja annyira gyűlölni ellenfelét, mint a liberális-ateista-balos konglomerátum.

Tegyük hozzá, hogy Istennek hála ezért!