Grönland zord, jéggel borított tájai mögött alig ismert, mégis élő emberi és lelki valóság húzódik meg. A világ legnagyobb szigetén mindössze mintegy 800 katolikus él, akiket a terület egyetlen katolikus papja, a szlovén származású ferences Tomaž Majcen atya szolgál. A fővárosban, Nuukban működő Krisztus Király-templomból indulva rendszeresen járja a távoli településeket, hogy elérje a szétszórtan élő híveket egy olyan vidéken, ahol a tél akár mínusz 50 Celsius-fokot is hozhat.

Majcen atya szerint a természeti nehézségeknél is nyomasztóbb az a lelki teher, amelyet az utóbbi időben felerősödő geopolitikai diskurzus jelent. A grönlandi társadalmat – csendes, visszafogott módon – aggodalommal tölti el, hogy a nagyhatalmi politikában a szigetet egyre gyakrabban emlegetik stratégiai objektumként.

A legfájóbb számára az, hogy Grönlandról gyakran úgy beszélnek, mintha nem emberek lakta otthon, hanem puszta tárgy lenne. „Távoli politikai vitákban mintha elfelejtenék, hogy itt családok élnek, gyermekek nőnek fel, idősek hordozzák a hagyományokat” – mondja. Papként azt tapasztalja, hogy az ilyen kijelentések kicsinyítik, láthatatlanná teszik az itt élőket, és mély bizonytalanságot keltenek bennük: számít-e a hangjuk, vagy csupán alku tárgyai.

Mindez különösen súlyos egy olyan társadalomban, amely már eleve komoly kihívásokkal küzd: magas az öngyilkosság és az alkoholizmus aránya, a közösségek törékenyek. Ebben a helyzetben Majcen atya szerint az Egyház feladata az állandóság és a remény képviselete. Az „Evangélium szelídségéről” beszél, amely emlékeztet arra, hogy minden embernek arca, neve és története van – akkor is, ha a világpolitika ezt hajlamos elfelejteni.

A pap hangsúlyozza: Grönland nem „üres tér” a térképen, nem csupán jég, ásványkincs vagy katonai pozíció. „Ez az otthonunk” – mondja. Szerinte nincs jövő Grönland számára a grönlandiak meghallgatása nélkül, mert a tisztelet fontosabb, mint a hatalom, és a figyelmes hallgatás többet ér, mint a hangos nyilatkozatok.

Majcen atya a teremtésvédelem kérdését is hitbeli dimenzióba helyezi. Üdvözli a grönlandi önkormányzat döntését, amely leállította az új szénhidrogén-kutatásokat, és a természet, a halászat, a turizmus és a megújuló energiák védelmét helyezte előtérbe. „Ez az arktikus környezet Isten egyik leglenyűgözőbb, ugyanakkor legsérülékenyebb alkotása” – fogalmaz. A jövőre vonatkozó reménye pedig egyszerű és mély: béke, méltóság, önazonosság, és az, hogy ne a félelem mondja ki az utolsó szót.