Államalapító királyunk fiához, Imre herceghez címzett Intelmeiben – mely nemcsak a magyar irodalomtörténet első remeke, de a Corpus Iuris Hungarici első törvénykönyveként is maradt ránk – arra figyelmeztet, hogy az a nép, amely kiűzi gondolkodásából, kultúrájából az Istent, az a nép, amely szembemegy jogalkotásában a teremtés törvényeivel, óhatatlanul hanyatlásra és bukásra van ítélve. Csak idő kérdése, mikor következik be ez a fájdalmas pillanat.
Szent István sikerrel óvta meg a magyarokat mindettől, pedig cseppet sem volt könnyű helyzetben: egy nomád életformát követő, rokontalan, épphogy csak megtelepedett népet kellett meggyökereztetnie fizikailag és lelki-szellemi tekintetben is. Nemcsak a külső ellenségtől kellett oltalmazza a rábízottakat, de népével szemben kellett saját népét megvédenie. Rendíthetetlen hite az Istenben és a keresztény magyar államban azonban e nehéz körülmények ellenére is sikerrel koronázta életművét.
Mi pedig neki és szellemi örököseinek köszönhetjük, hogy ezer évvel később, ma is itt élhetünk, hogy magyarul beszélhetünk, magyarul gondolkodhatunk.
Ám a ma világában is van feladat bőven.
„A népek, amelyek szétszaggatták a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztultak el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tűz emésztette el, részint egymást koncolták fel.” (Szent István, Intelmek)
A Szent István-i hagyaték megőrzése ugyanis napjainkban legalább annyira életbevágó fontosságú nemzetünk jövője és személyes sorsunk alakulása tekintetében, mint ezer évvel ezelőtt. Egy olyan világban, ahol az élet szentsége már nem evidencia, amelyben lassan az sem tudható, hogy valaki fiú-e vagy lány, amikor az emberi kapcsolatok online térbe áthelyeződve radikális átalakuláson mennek át, amikor a technológiai fejlődés tempója követhetetlenné válik az emberi lélek számára, s amikor a teremtett világ kizsigerelése soha nem látott méreteket ölt: tudható, hogy baj van.
Pedig az egyén és a közösség számára is értékes életet kínáló, biztonságos és gyümölcsöket hozó életforma receptje adott. Az Istentől való teremtettség tudata méltósággal és felelősséggel ruházza fel az embert, akit Teremtője aktív, világot formáló társaként behív a teremtésbe. Ennek felismerése pedig egy önmagát becsülő és másokért is élő személyben ölt testet, aki közösségben mások felé fenntartja a figyelmet, élteti a családokat, a belőlük felépülő nemzetet, s tiszteli, becsüli más nemzetek hasonló igyekezetét.
A Szent István Intézet azzal a küldetéssel jött létre, hogy államalapító szent királyunk szellemi örökségét, a zsidó-keresztény társadalmi tanításokra épülő világképet, azt a meggyőződést, hogy Isten van, és hogy általa nekünk küldetésünk van a jóra, a ma kihívásainak fénytörésében vizsgálja. Kutatásainkkal a tudományosság mércéjét szem előtt tartva vizsgáljuk a különböző társadalmi jelenségeket, a közbeszéd formálásával pedig e gondolatiság képviseletében kívánunk fellépni, és ha szükséges, reflektálni a nyilvánosságban elhangzó ellentétes állításokra.