Amikor 2025 őszén hasonló keretek között azt írtam (a Zsolti bácsizás, Pál atya megtámadása és a DK gyónási titok ellen indított alantas offenzívája után), hogy pár éve elképzelhetetlen volt az Európában tapasztalt ún. kulturális keresztényüldözés hazai elterjedése, akkor nem gondoltam, hogy 2026-ban nem kell két hónap sem a következő anyag felgyülemléséig. Pedig sajnos így lett.

 Öt olyan külön ügyet, jelenséget kell megemlítenem, amik a mélyrétegben összefüggnek és azonnali józan, de határozott kiállást indokolnak:
• az MKPK körlevél álszent támadása
• Erdő Péter posztmodern szellemben való támadása
• az Iványi-ügy kapcsán tapasztalható hergelés és félremagyarázás
• a Szemlélek választási kampányoldallá silányulása
• online közbeszéd egyházellenessége

Nézzük meg röviden, de egyesével!

 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelének álszent támadása

 Az orosz-ukrán háború kitörésének negyedik évfordulója alkalmából, nagyböjt első vasárnapján az MKPK körlevéllel fordult a hívekhez. Ebben a pápát idézve békét (igazságos és tartós békét) sürgetnek, azért imádkoznak. Szívhez szólóan mutatják fel a háború borzalmait, kiemelve mindkét fél, de különösen a megtámadott ukrán nép szenvedését. Mindezt azonban nem retorikai fogásként (pláne nem kampánycéllal!) teszi a levél, hanem imára és adakozásra hív. Adakozásra a szenvedők, (a szeretet koncentrikus köreinek megfelelően) különösen a kárpátaljai szenvedők megsegítésére.

 Ebbe a levélbe sikerült a Tisza sajtójának (Kontroll.hu) és számos politikusának (pl. Forsthoffer Ágnes, Tarr Zoltán) hergelve és hazugságokat állítva beleállnia. A hangszín változatos (a Kontroll támad, Forsthoffer álságosan a templomban ülő gyermekek félelemérzetével jön, a saját bevallása szerint a Szemlélekről tájékozódó Tarr Zoltán pedig egyet visszalépve moralizál).

 Forsthoffer hangulatkeltéséhez csak annyit fűznék hozzá, hogy bizonyára ismeri az ószövetségi olvasmányok nyelvi képeit, ahogy egy átlagos magyar gyermek vizuális kultúra fogyasztási szokásait is, márpedig ezekhez képest a háború szenvedéseinek utalásszerű említése a fasorban sincs.

 Tarr Zoltán (tagadhatatlanul korrektebb hangvételű) írása hiányérzeteinek (pl. Oroszország, mint agresszor elítélésének elmaradása) említése után szembemegy a Tisza többi megnyilatkozásával és a Katolikus Egyház magyar kormánypártokkal szembeni függetlenségi törekvését véli felfedezni. A mondat nemcsak valótlan, de mélységesen sértő is: egyházainknak, melyek az állammal stratégiai partnerségben lévő, de önálló és független valóságként, intézményként működnek, nem kell a szuverenitásukért küzdeniük a tőlük „szolgalelkűséget remélő államtól”.

 Sértő és hazug állítás ez, amely a ’40-es évek kommunistáit idézi, amikor azok a Horthy-kor egyházi vezetőit vádolták (tegyük hozzá, szintén alaptalanul).

 Megnézve a Tisza házi sajtóját, a Kontroll.hu-t, igazi nosztalgia foghat el minket, a rosszabbik, egyházellenes fajtából: nemes egyszerűséggel azzal gyanúsítják meg a püspököket, hogy a levél olyan, mintha a Karmelitában íródott volna vagy onnan rendelték volna meg. Cinikus és felháborító támadása ez a történelmi egyházak függetlenségének.

 Egy dolog miatt hasznos beszélni a Tisza hamis reakcióiról: jószándékú, de megtévesztett testvéreink láthatják, hogy keresztényként mire számíthatnának egy Tisza-kormánytól: a kommunistáktól örökölt hamis vádakra, számonkérésre, irányítási-befolyásolási kísérletre és egyházellenes uszításokra, valamint a liberálisoktól tanult hamis és kioktató moralizálásra, felsőbbrendűségi gőgre. Ilyen világban pedig már éltünk 40 évet, van bőséges tapasztalatunk róla, hogy tudjuk, nem kérünk belőle.

 A békéért pedig együtt imádkozunk a püspökeinkkel és lehetőségeinkhez mérten adományainkkal támogatjuk a háború borzalmaitól szenvedő embertársainkat.

 Erdő Péter posztmodern támadása

 Az elmúlt napokban ellepte a közösségi média kommentszekcióját egy kiragadott félmondat rosszindulatú spamelése, miszerint „az egyház nem jótékonysági intézmény.” Erdő Péter bíboros ezt 2019-ben nyilatkozta (mindjárt megnézzük a kontextust és a jelentést).

 Kérdés, hogy ez miért most jött elő? A támadássorozat az MKPK nyilatkozat előtt kezdődött, így az maximum erősítette a lavinát, de el nem indíthatta. Valószínűleg az Iványi-ügy kapcsán megjelenő hergeléshez kapcsolódik.

 Jellegét tekintve igazi posztmodern támadás, melyben nem számít a jelentés, nem számít az igazság. Csak narratíva van, párhuzamos valóság és szándék. Ez pedig pont elég. Elég azoknak, akik a bolsevizmus–francia forradalom tandem hazug keresztényellenességén szocializálódtak, s azoknak is, akik féligazságok birtokában, félrevezetve ’jóemberkednek’.

 Érdemes megnézni, hogy mit mondott a bíboros és miért! Mindezt most, amikor betegen, önmagát megvédeni nem tudva, támogatásunkra, imáinkra van szüksége.

 Erdő Péter egy 2019-es interjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyház (ami a kezdetektől fogva a szívén viseli az elesetettek sorsát és a szolidaritást kiemelt alapelvként állítja az előtérbe), nem NGO, nem civil szervezet, nem szolgáltató intézmény, hanem „Jézus Krisztusban hívő közösség”. Olyan közösség, aminek minden egyéb arculati vonását, felelősségvállalását megelőzi és meg is kell előznie az evangelizációnak. Ugyanakkor pont a hitéből fakad a szegényekhez való önzetlen odafordulása és az elesettek felkarolása. A bíboros tehát a sugallt támadással ellentétben pont az ellenkezőjét mondta. Igaz, nem fogadja el a hit szolgáltatásra redukálását vagy a magánszférába száműzését, hanem Krisztus tanítását hűen követve kiáll a közösség evangelizációja mellett.