Madeira szigete különleges helyet foglal el a magyar történelemben, itt nyugszik ugyanis az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly, akinek ma van az emléknapja. Más szentektől eltérően nem a halála és nem is a születése, hanem Zita hercegnővel való házasságkötésének a napját, október 21-ét jelölte ki a Katolikus Egyház, hogy Károlyra emlékezzünk, ezzel is hangsúlyozva, hogy a szentté válás egyik útja a házasság.

Károlyt és a családját a történelem hullámai vetették erre az Atlanti óceán közepén elhelyezkedő kis szigetcsoportra, miután 1921-ben kétszer is megpróbált visszatérni a magyar trónra – sikertelenül. A második kísérlet után Károlyt és feleségét elfogták, és amilyen messzire csak lehetett, el akarták távolítani, így esett a választás Madeira szigetére. Ott nagy szegénységben élt, és egy évvel később spanyolnáthában meghalt. A Katolikus Egyház 2004-ben avatta boldoggá Habsburg–Lotaringiai Károlyt, akinek földi maradványai a Funchal melletti Nossa Senhora do Monte, vagyis a Hegyi Szent Szűz templomában nyugszanak. A kápolna, ahol a sír található, megható látvány: tele van kötözve magyar nemzeti színű szalagokkal. Úgy tűnik, mi, magyarok, közelebb érezzük magunkhoz Boldog IV. Károlyt, mint bárki más – és a madeiraiak is büszkék rá, mint a béke szentjére.

A világegyházban Károlyt nem csupán történelmi alaknak, hanem a béke és a hit példaképének tekintik. Az utolsó magyar uralkodó élete a belső rend és az önuralom tanúságtétele volt. Mindennap imádkozta a rózsafüzért, és akkor is a megbékélést kereste, amikor körülötte széthullott az egykor hatalmas birodalom. Nem a bosszú, hanem a kiengesztelődés útját választotta, és inkább vállalta a száműzetést és a szegénységet, mintsem hogy polgárháborúba taszítsa népét. Halálos ágyán azt mondta: „Mindig arra törekszem, hogy Isten akaratát a lehető legtisztábban megértsem és a legjobban kövessem.”

Károly király élete ma is példát ad arra, hogy a valódi béke nem politikai alku, hanem belső állapot. Az a béke, amely abból fakad, hogy az ember önmagát legyőzve képes Isten akaratához igazodni, és nem a hatalom megszerzéséért, hanem szolgálatból cselekszik. A szomszédunkban évek óta dúló háború döbbentett rá sokunkat, hogy a lehetetlennek hitt dolgok is megtörténhetnek, hogy a béke egyáltalán nem garantált, és hogy mennyire vágyunk rá.

A hegyen nyugvó magyar király emlékeztet arra, hogy a béke nem a gyengeség, hanem a bátorság jele. Aki képes lemondani a hatalomról, hogy megóvja az életet, az a legnagyobb győzelmet aratja. Boldog IV. Károly példája arra hív, hogy a világ békéje mellett a saját szívünk békéjéért is imádkozzunk – mert az utóbbi nélkül az előbbi sem lesz tartós.