A világ legnagyobb orvosbiológiai kutatásfinanszírozója, az amerikai National Institutes of Health (NIH) január végén tett bejelentése nem keltett túl nagy visszhangot, pedig mérföldkőnek számít a tudomány és az etika kapcsolatában, hiszen az intézmény a jövőben nem támogatja az abortuszokból származó emberi magzati szövetekkel végzett kutatásokat.

Ez a döntés nem pusztán szimbolikus, hanem erkölcsi értelemben is útmutató, mivel világosan meghúzza a technológiai fejlődés határait, amely nem lehet az emberi méltóság kárára. Bár az NIH továbbra is finanszírozza a spontán vetélésből vagy halvaszületésből származó szövetekkel végzett munkát, az új korlátozás határozott állásfoglalás amellett, hogy az orvostudomány fejlődése nem épülhet emberi életek szándékos kioltására. Ez a lépés nem csupán az életpártiak között aratott osztatlan sikert, hanem szélesebb társadalmi körben is, hiszen az adófizetők többsége elvárja, hogy a közpénzekből finanszírozott tudományos munka összhangban legyen az alapvető etikai normákkal.

Ahogy ez borítékolható volt, a tudományos világ egy része felháborodását fejezte ki, hogy az egyéb forrásokból származó szövetek nehezebben használhatóak, és ez lassíthatja a fejlődéstani vagy őssejtkutatásokat, a döntés valójában egy pozitív kényszert teremt az innováció irányában. Az emberi élet méltóságának megőrzése iránti igény ugyanis arra ösztönzi a kutatókat, hogy modernebb és erkölcsileg elfogadhatóbb alternatívák után nézzenek, mint amilyenek például a mesterségesen előállított őssejtek vagy a laboratóriumi szövetmodellek. Hosszú távon ez a változás nem gyengíti, hanem erősíti a tudomány hitelességét, hiszen bebizonyítja, hogy a gyógyítás nemes célja és az élet szentsége nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező értékek. Ez a határozott kiállás biztosítja, hogy a jövő orvostudománya ne csak hatékony, hanem lelkiismereti szempontból is tiszta alapokon nyugodjon.