Háború idején könnyű azt mondani: „ez nem a mi dolgunk”. De valóban kívül maradhat-e az értelmiség, amikor Európa jövője forog kockán?

Babits Mihály 1934-ben, a világégés előszelében tette fel a kérdést:
mit tegyen az író a háborúval szemben?
Kilenc évtizeddel később a kérdés újra időszerűbb, mint valaha.

A Szent István Intézet 2026-os kiadványa erre keresi a választ. Történészek, elemzők, teológusok és publicisták szólalnak meg arról, hogy van-e felelősségünk a béke ügyében akkor is, ha nem mi hozzuk a politikai döntéseket.

Hallgatás vagy megszólalás?
Józanság vagy háborús pszichózis?
Humanizálás vagy geopolitikai cinizmus?

A kötet nem ideológiai jelszavakat kínál, hanem gondolkodásra hív. Arra emlékeztet, hogy a kimondott szó – még ha nem is dönt háborúról és békéről – formálhatja a közbeszédet, és kijózaníthatja a szenvedélyeket.

Mert a béke törékeny.
És mert a történelem nem akkor fordul rossz irányba, amikor már dörögnek a fegyverek, hanem amikor a józan hangok elhallgatnak.

A teljes ankét elérhető itt.

Ön mit gondol: van-e felelőssége a szellemi embereknek háborús időkben?