Egy különös bírósági döntés borzolta fel a kedélyeket a hollandiai Zwolléban, amely rávilágított arra, hogy a modern technológia és az érzelmi szabadság korában is vannak olyan rítusok, ahol a formai követelmények nem hagyhatóak figyelmen kívül. Az Overijssel-i kerületi bíróság ítélete szerint ugyanis egy tavaly áprilisban összeadott pár jogilag valójában soha nem kötött házasságot, mert a szertartás szövegét megfogalmazó ChatGPT csak a lényeget felejtette belőle, mégpedig a törvény által előírt eskütételt.

A történet 2025. április 19-én indult, amikor a szerelmespár egy barátját kérte fel, hogy egy napra váljon szertartásvezetővé. A cél egy kötetlenebb, személyesebb hangvételű ceremónia volt, ezért a felkért barát a mesterséges intelligenciához fordult segítségért. A ChatGPT által generált beszéd valóban meghatóra és modernre sikerült, amelyben a feleket „különc párnak”, „egymás otthonának” és „egy csapatnak” nevezte, miközben arra kérte őket, hogy „tartsanak ki egymás mellett akkor is, ha nehéz az élet”. A szertartáson egy hivatalos anyakönyvvezető is jelen volt, és a ceremónia végén mindenki abban a hitben távozott, hogy a házasság érvényesen létrejött.

A jogi valóság azonban hamarosan szembejött a párral. Az ügyészség ugyanis észrevette, hogy a szép szavak mögül hiányzik a holland törvények által megkövetelt konkrét formula. A bíróság az ügyvizsgálat során megállapította, hogy a szertartás során egyszer sem hangzott el az a nyilatkozat, amelyben a felek kijelentik, hogy elfogadják egymást házastársként és vállalják az ezzel járó törvényi kötelezettségeket. Bár a pár azzal érvelt, hogy a szándékuk egyértelmű volt, és a hiba nem az ő felelősségük, a bíróság hajlíthatatlannak bizonyult. Hiába jegyezték be a házasságot már a nyilvántartásba, a bíró elrendelte annak törlését.

Ez az eset azonban túlmutat a puszta adminisztrációs hibán. A zwollei bíróság döntése indirekt módon egy mély, nyelvfilozófiai igazságot ismer el, nevezetesen azt, hogy a szavaknak teremtő ereje van. A jog világában ugyanis nem minden mondat csupán leírás vagy érzelemnyilvánítás. Léteznek úgynevezett performatív megnyilatkozások – olyan „varázsigék”, amelyek kimondásával maga a valóság változik meg. Amikor egy szertartásvezető azt mondja: „házastársakká nyilvánítalak benneteket”, az nem egy megfigyelés, hanem egy új állapot létrehozása.

A holland bíróság ítélete világossá tette, hogy a házasságkötés során nem elég a jó szándék, a szeretet vagy az ünnepélyes hangulat. Ha nem hangzik el a megfelelő formula, a rítus nem megy végbe, a teremtő aktus elmarad. A technológia, bár képes érzelmes szövegek generálására, nem érti ezt a jogi – valójában szakrális – mélységet. A házasság ugyanis egy szakrális cselekedet még akkor is, ha a modern jogalkotás ezeket a gyökereket mára elfedte. Ahhoz hogy két ember valóban összekösse az életét, nem elég a kedv, a szeretet vagy a ráutaló magatartás – ezt ismerte el most a holland bíróság, amivel indirekt módon megerősítette a házasság klasszikus felfogását. Ez az eset újabb példája annak, hogy a mesterséges intelligencia hatására újra előkerülnek a nagy egzisztenciális kérdések, amelyekben vagy így vagy úgy, de állásfoglalásra kényszerül az ember. És ez mindenképpen üdvözlendő.