A Scruton VP belvárosi terében megrendezett könyvbemutatónk nem csupán egy szakmai esemény volt, hanem egyfajta szellemi diagnózis és iránytű az európai civilizáció jelenlegi állapotáról, alig négy nappal a sorsdöntő választások előtt. Az eseményt Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója nyitotta meg , aki a kötet címében szereplő Titanic-metaforát egy 23 éves túlélő visszaemlékezésével tette húsbavágóvá: a tragédia pillanatában az ég tiszta volt, a csillagok ragyogtak, és a tenger olyannyira nyugodt, hogy az utasok nem is értették, miért állt meg a hajó. Ez a kép tökéletesen festi le a mai Európát, ahol a felszínen még jólét, szórakozás és a megszokott rutin látszik, miközben a mélyben a jéghegy már végzetes léket ütött a hajótesten, s a folyamatok már elindultak a tragikus végkifejlet felé. Máthé Zsuzsa szerint a válság gyökere az Isten elutasításában, a biblikus családkép elvetésében és az emberi méltóság relativizálásában rejlik, ami oda vezetett, hogy a fiatal generációk sokasága már nem érzi elég értékesnek az életet ahhoz, hogy azt továbbadja. Ebben a helyzetben a kötet és az Intézet célja, hogy felmutassa Noé bárkájának alternatíváját, amely nem a gőgös sérthetetlenséget, hanem az alázatot, a figyelmet és a reményt képviseli, keresztény értékek mentén kormányozva Magyarországot és Európát.

Hollik István országgyűlési képviselő csatlakozott ehhez a gondolati ívhez , hangsúlyozva, hogy bár a választásoknak van egy mindennapi praktikus oldala, létezik egy legalább ennyire fontos szellemi horizontja is. Felidézte Tőkéczki László professzor tanítását, mely szerint ha a politika eltávolodik a bibliai emberképtől, abból törvényszerűen nagy baj lesz, hiszen az ember antropológiai valóságának tagadása korábban is olyan torz eszméket szült, mint a „homo sovieticus” vagy az „übermensch”. Hollik szerint a választás valódi tétje, hogy az élet vagy a halál kultúrája győzedelmeskedik-e, hiszen ma Európában olyan ideológiák próbálják meggyőzeni az embereket, amelyek szerint a biológiai nem is szabadon választható, és a szabadság nem más, mint mindentől való megszabadulás. A képviselő leszögezte, hogy a politikai küzdelemhez elengedhetetlen a szellemi muníció, amelyet ez a tanulmánykötet is biztosít, hogy Magyarország Noé bárkájaként, a keresztény kultúra utolsó védőbástyájaként megmaradhasson.

Krúdy Tamás, a kötet szerkesztője a könyv felépítését ismertetve rávilágított , hogy a tíz tanulmány két nagy egységre – egy politikai és egy antropológiai részre – oszlik, amelyek szorosan összefüggnek. A Titanic-szimbolika kapcsán emlékeztetett, hogy a névválasztás az antik titánok istenek elleni lázadását idézi , ami a modern kor tudományos és mérnöki gőgjével párosulva az „elsüllyeszthetetlenség” hamis mítoszát teremtette meg. Ezzel szemben Noé neve héberül vigaszt és újrakezdést jelent, aki nem lázadt, hanem alázatosan figyelt az idők jeleire. Krúdy szerint a kötet összes tanulmányának közös kimenete az, hogy a válság gyökere a teremtett világ rendjével való szembefordulásban keresendő, és a kereszténység nem csupán egy releváns válasz erre, hanem az egyetlen járható út Európa fennmaradásához.

A pódiumbeszélgetés során Nádor Koppány Zsombor teológus, Intézetünk kutatási igazgatója a keresztény és a politikai szféra mesterséges szétválasztásának veszélyeiről beszélt. Kifejtette, hogy a katolikus tanítás és a pápai enciklikák egyértelműen kimondják: a hívő embernek kötelessége a közügyekkel és a kultúrával foglalkozni, hiszen „kettős polgárságunkból” fakadóan nemcsak túlvilági célunk van, hanem e-világi feladatunk is. Leszögezte, hogy a keresztény politika nem tévesztendő össze a „szentek közösségével” ; a politikai tér egy vegyes valóság, ahol hiba és bűn is előfordulhat , de ez nem adhat okot a fundamentumok – mint az emberi méltóság és a család fogalma – feladására. Nádor Zsombor rámutatott, hogy a szekularizmus mítusza, miszerint létezik világnézetileg semleges tér, hamis : ahogy a gáz betölti a rendelkezésére álló teret, úgy egy életerős civilizáció is be fogja tölteni azt az űrt, amit a kereszténység feladása hagy maga után.

Fekete Balázs Péter jogász a jogállamiság és az állami semlegesség kérdéskörét elemezte. Kifejtette, hogy bár Jézus elválasztotta az államot és az egyházat, ez nem jelentheti azt, hogy az államnak értéksemlegesnek kell lennie. Éles kritikával illette a francia típusú radikális laicizmust, amely képtelen garantálni az immateriális értékeken alapuló közrendet. Felidézte az Európai Unió alapszerződéseinek vitáját, ahol a franciák ellenállása miatt maradt ki a kereszténységre való hivatkozás, holott az európai alkotmányos rendszerek többsége ma is elismeri ezt az örökséget. Fekete Balázs elmondta: a politikai hatalom nem korlátlan , és minden állami berendezkedésnek az egyéni és közösségi értékekből felépülő közjóra kell építkeznie, különben a demokrácia kiüresedik.

Puskás Balázs a pluralizmus és az igazság feszültségét elemezve emlékeztetett , hogy Jézus is egy rendkívül pluralista társadalomban élt, ahol helytartók, királyok, zelóták és írástudók heves nézetkülönbségei között élték mindennapi életüket. Jézus válasza azonban nem a relativizmus volt, hanem az igazság hiteles felmutatása. Puskás szerint a mai keresztény politikának is ez a feladata: a pluralista demokrácia keretei között, minden emberi méltóságát tisztelve kell képviselnie az örök igazságokat. Rávilágított, hogy az olyan áramlatok, mint az utilitarizmus, már nem tartják védendőnek a gyengéket, az időseket vagy a magzatokat, mert csak a hasznosságot nézik , szemben a keresztény filozófiával, amely a méltóságot nem teljesítményhez, hanem a teremtett léthez köti.

A beszélgetés konklúziójaként a résztvevők megegyeztek abban, hogy a keresztény megújulás jelei már látszanak világszerte. Kiemelték: a keresztényeknek a világ sójaként és világosságaként a társadalom sűrűjében kell jelen lenniük. Nádor Koppány Zsombor kiemelte, hogy a megújuláshoz olyan hívő magra van szükség, amely képes intellektuális bázist nyújtani a politikai cselekvéshez. A választás előtt állva a résztvevők arra biztatták a közönséget, hogy ne csupán érzelmi alapon vagy pártlogikák mentén döntsenek , hanem vizsgálják meg, mely erők vállalják fel az élet védelmét, a családot és az emberi méltóságot , mert ezek azok a nem vitatható pontok, amelyek eldöntik, hogy Európa hajója a Titanic sorsára jut-e, vagy képes lesz bárkaként átmenteni értékeit a jövőnek.