Ki formálja a következő nemzedéket: a család és az egyház, vagy az állam ideológiai nevelése az iskolarendszeren keresztül?

Sorozatunkban azt vesszük górcső alá, milyen fordulatot vett Lengyelország a ‘23-ban hivatalba lépett Tusk-kormányzattal, és hogy a keresztények számára ez a fordulat miért nagyon tragikus. Fekete Balázs Péter írása.

A Jog és Igazságosság (PiS) pártjának kormányzása alatt (2015-2023) Lengyelországban egy kiegyensúlyozott állam–egyház együttműködés alakult ki, amelyben a katolikus egyház nem csupán vallási szereplőként, hanem társadalompolitikai referenciapontként is megjelent. A PiS kormány számolt azzal a történelmi és kulturális adottsággal, hogy a lengyel nép és a katolikus hit a történelem folyamán összefonódott és államalkotó tényezővé vált. A kormányzati döntések több területen nyíltan a hagyományos családmodellre és a keresztény értékrendre épültek, nem hiába került a korábbi lengyel kormány állandó nyomás alá Brüsszelből, mely kifizetések visszatartásában és a 7-es cikkely szerinti eljárás állandó lebegtetésében voltak tetten érhetők.

A korábbi kormány kiemelt programjai között szerepelt a szigorú abortuszszabályozás, a családpolitika heteronormatív értelmezése, valamint az egyház erős intézményi jelenléte az oktatásban és közszolgáltatásokban.

A Donald Tusk vezette kormány 2023-ban történő hivatalba lépését követően retorikai és szakpolitikai szinten is eltávolodott a PiS korszak modelljétől. A kormányprogramban és nyilatkozatokban megjelent az állam világnézeti semlegességének hangsúlyozása, különösen: az oktatás, a nők reproduktív jogai, valamint az LMBTQ-közösség jogi helyzete tekintetében. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez az elmozdulás nem jelentett azonnali szabályozásbeli fordulatot, sokkal inkább végrehajtási, intézményi és szemléleti változást.

A gyónás eltörlése

Az első rendkívül érdekes eset egy civil kezdeményezésen alapuló petíció volt, amely azt javasolta, hogy a katolikus egyház szentségét, a gyónást tiltsák meg a 18 éven aluliaknak. A petíció a katolikus bűnbocsánat szentségét „traumatikus eseménynek” írta le, amely „korán szembesíti a kiskorúakat a jó és a rossz fogalmával”. A petíció azzal is vádolta a papokat, hogy nem rendelkeznek megfelelő pszichológiai képzettséggel ahhoz, hogy gyermekeknek adják át a szentséget.

A 2024-es kezdeményezéshez több mint 13 ezer aláírást gyűjtöttek össze az Avaaz globális baloldali online aktivista csoport lengyel lerakatának segítségével, mégpedig a gyermekek védelmére hivatkozva. Az alábbi demagóg történet jelent meg az oldalukon: „A nyolcéves Marysia (»Marika«) sokáig sírt, mielőtt elment volna a templomba az első gyónására. Éjjel nem tudott aludni. Anyja biztatása dacára tartott tőle, hogy egyedül beszéljen egy férfival, aki megítéli, hogy a pokol várja-e a bűnei miatt.”

A nyugati szekularizáció ellenére Lengyelország továbbra is mélyen katolikus ország maradt. A 2021–22-es tanévben a diákok 82 százaléka vett részt az egyház által szervezett hittanórákon, 2021-ben pedig több mint 331 000 elsőáldozás történt. A petíció sikere esetén életbe lépő törvény értelmében ezek is korlátozásra kerülhettek volna, mivel az elsőáldozás előtt kötelező a gyónás. A petíció ugyan nem kapott a Sejm-ben politikai támogatottságot és az alkotmánnyal is ellentétes lett volna, azonban mindez felvet egy jelentős társadalmi problémát, mely komoly kihívások elé állíthat egy vallástól teljesen elforduló kormányzatot.

Az iskolai hitoktatás visszaszorítása

Barbara Nowacka lengyel oktatási miniszter 2025 januárjában adta ki azt a rendeletet, miszerint a következő tanévtől felére csökken a hitoktatás az állami iskolákban, és a hittanórákat csak az első vagy az utolsó tanórában lehet megtartani.

Nowacka először 2023 decemberében javasolta a hittanórák számának csökkentését, ugyanazon a napon, amikor a kormány, amelynek tagja, beiktatásra került és felváltotta a korábbi kormányzó nemzeti-konzervatív PiS pártot. Arra hivatkozott, hogy az államilag finanszírozott, de a katolikus egyház által kiválasztott tanárokkal és tantervekkel működő órák költségesek, és hogy a heti két óra „túlzott”, mivel ez több, mint amennyit a diákok más tantárgyakból kapnak.

A katolikus egyház bírálta a döntést, mivel a lengyel–vatikáni egyezmény (1993-as konkordátum) az egyház számára beleszólási jogokat biztosít az oktatási kérdésekbe, ezt a döntést pedig a Tusk kormányzat az egyház jóváhagyása nélkül hozta meg. A Lengyel Püspöki Konferencia pedig azt állítja, hogy ez alkotmányos jogsértést feszeget.

Az ügy a lengyel Alkotmánybíróság elé került, mely több alkalommal megállapította, hogy a minisztériumi rendeletek — különösen, amelyek heti óraszámot és szervezési feltételeket érintenek — alkotmányellenesek, mert nem volt megfelelő egyeztetés az egyházakkal.

A 2025/2026-os tanévben a helyzet továbbra sem rendezett. A lengyel kormány nem tekinti legitimnek az Alkotmánybíróságot. Ezt több európai uniós bírósági döntés is alátámasztja, köztük az Európai Unió Bíróságának 2025 decemberében hozott ítélete (C-448/23. sz. ügy). Ebben a luxembourgi bíróság kimondta, hogy a lengyel Alkotmánybíróság jelenlegi összetétele nem felel meg az uniós jog által megkövetelt függetlenségi és pártatlansági követelményeknek, ezért nem tekinthető olyan bíróságnak, amely megfelel az EU-jog szerinti „törvény által létrehozott, független és pártatlan bíróság” feltételeinek.

A gyakorlatban megfigyelhető, hogy az iskolák jelentős részében már valóban átálltak a csökkentett óraszámokra a hitoktatás területén, azonban vannak olyan intézmények, ahol a még nem rendezett jogi helyzet miatt fennmaradt a korábbi heti 2 óra. Különösen aggasztó azonban a kormány álláspontja, mely szerint ez egy jogilag helytálló lépés, és tükrözi a diákok vallási oktatás iránti érdeklődésének csökkenését.