„Ezekre az adatokra nem lehet azt mondani, hogy nem jobbak vagy rosszabbak, csak mások, ezek egyértelműen sokkal rosszabbak.” Krúdy Tamás írása.

„Nem jobb, nem rosszabb, csak más” – ha a generációk közötti különbségek kerülnek szóba, ez az a bevett bölcsesség, amivel általában ma meg szokás közelíteni a kérdést. Jobbára komolyabb elgondolkodás nélkül, csak úgy zsigerből. Hiszen miért mondanánk ítéletet egy egész generáció felett, amikor az ítélkezés rossz dolog? Az idősebb generációk úgyis mindig elégedetlenek voltak a fiatalabbakkal és lám, mégis itt vagyunk.

Nem jobb, nem rosszabb, csak más – ezzel a címmel fut Steigervald Krisztián „generációs élményestje” is, amelyben a generációk közötti megértés elmélyítését ígéri a magát generáció-kutatónak tituláló előadó. Néhány hónappal ezelőtt Friderikusz Sándor beszélgetett vele a podcastjában, ami komoly visszhangot keltett, én is több helyről megkaptam, hogy nézzem meg, amit meg is tettem.

A beszélgetés nagy értéke, hogy felhívja a figyelmet a technikai környezet fontosságára, amivel eddig egy szűk tudományos körön kívül nem nagyon foglalkozott senki. Azzal jobbára mindenki tisztában van, hogy abban, hogy milyen emberré válik valaki, fontos szerepet játszik a genetika, a nevelés, a kortárs csoport hatása, vagy éppen az adott embert ért gyerekkori traumák, illetve más hatások.

Hogy a személyiségjegyek kialakulásában szerepet játszhat a technikai környezet, egész konkrétan az adott korszak domináns kommunikációs technológiája, az még tudományos körökben is viszonylag új dolognak számít,

ezért hathatott Steigervald Krisztián szájából az újdonság erejével, és ami még ennél is fontosabb, meggyőző erővel, mert mindenki ráismert a saját életéből, hogy a dologban egészen biztosan van valami.

Marshall McLuhan kanadai média-filozófus, a kommunikációkutatás mint tudományos szakterületet megalapozója, írta le 1964-ben azt a mondatot, hogy „The medium is the message”, vagyis a „Médium maga az üzenet”, ami azt jelenti, hogy a közvetítő közeg – a médium – már önmagában alapvetően meghatározza, hogy mi lehet az üzenet. Nem tartalmát tekintve, az lehet bármi, hanem hatásában. Vagy másképpen fogalmazva: maga a tény, hogy valaki milyen kommunikációs csatornán – élőbeszéd, kézírásos szöveg, nyomtatott könyv, rádió, tévé, internet, okostelefon, közösségi média, stb. – keresztül jut hozzá az információhoz, nagymértékben befolyásolja, hogy mi fog belőle hatni rá.

Éppen ezért tapasztalható generációs meg nem értés mondjuk a boomerek (az 1946-1964 között születettek), akik a formatív éveikben még tévét is alig láttak, és mondjuk a 2000 és 2010 között született Z generáció tagjai között, akik az első valódi digitális bennszülöttek. Még egyszer mondom, hogy a beszélgetés nagy érdeme, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy mondjuk aki egész életében könyvekből tájékozódott, az nehezen fogja megérteni azt, aki minden információját a közösségi médiából szerzi, és talán még egyetlen könyvet sem olvasott végig életében. Amit viszont már első meghallgatáskor sem értettem, és most, hogy e cikk megírása előtt másodszor is meghallgattam a beszélgetést az értetlenségem csak tovább nőtt, az pont a tételmondathoz kapcsolódik: Nem jobb, nem rosszabb, csak más. Hogyan mondhatja ezt Steigervald Krisztián, amikor saját maga sorolja fel a műsor során, hogy miként kerülnek veszélybe olyan civilizációs vívmányok, mint a racionális, logikus, ok-okozati viszonyokat feltáró gondolkodás, ami nélkül modern tudomány nem létezhetne? (A tudományos gondolkodás robbanásszerű fejlődésének előfeltétele volt a könyvnyomtatás feltalálása.)

Az etnográfusok és szociálantropológusok, mint pl. az angol Joseph Daniel Unwin pontosan tudják, de az etológia tudományának az atyja, Konrád Lorenz is írt róla, hogy az optimista felfogással szemben egy civilizáció életében nem csak progresszió, vagyis fejlődés létezik, hanem regresszió is, azaz visszaesés is egy korábbi szintre.

A podcast-beszélgetésben is elhangzik, hogy könnyen eljöhet egy olyan kor, amelyben egy törpe kisebbség tud csak írni és olvasni, ők lesznek a kiváltságosok, akik irányítani fogják az írástudatlan tömeget. Az Egyesült Államokban, de Magyarországon is a lakosság közel fele egyetlen könyvet sem olvasott az elmúlt évben. Ez lenne a fejlődés iránya?

Szerintem ez inkább visszafejlődés, és azt mondani rá, hogy ez nem jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen csak más, érthetetlen értékrelativizmus. És hogy a kedves olvasónak is könnyebb legyen eldönteni, jobb vagy rosszabb állapotban van-e a mai fiatalság, egy új jelenséget szeretnék itt ismertetni, ami egyértelműen egy technológia-váltáshoz, nevezetesen az okostelefon elterjedéséhez, illetve ezzel párhuzamosan megjelenő közösségi médiához köthető.

Az Egyesült Államokban készítik a világon a legtöbb statisztikát, évtizedek óta mérik a legkülönbözőbb dolgokat a lakosság körében, amely remek alapot teremt az összehasonlíthatóságra. Így már jó ideje figyelik a fiatalok mentális állapotát, amiben lényegében stabilitás volt megfigyelhető évtizedeken keresztül. Egészen az 2010-es évek elejéig, amikor is ugrásszerű növekedés következett be azon 12-17 éves fiatalok körében, akiknek „major depressziós epizódot” éltek át az elmúlt évben. A lányoknál a növekedés 2022-ig 145%-os volt, a fiúknál pedig 161%-os, ami azt jelenti, hogy nagyjából két és félszer annyi fiatal élt át valamilyen komoly depressziós esetet, mint korábban.

És hogy egy nem csak az USA-ra jellemző elszigetelt jelenségről van szó, azt az is bizonyítja, hogy ehhez hasonló adatokat jelentettek az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, a skandináv országokból és Európa több más országából, ahol ilyen méréseket végeztek. Jonathan Heidt amerikai pszichológus, aki a tavaly megjelent The Anxious Generation című könyvében ismerteti a jelenséget, tudományos kutatásokat sorol fel, amelyek azt bizonyítják, hogy az okostelefon-közösségi média kombó megjelenése, illetve a depresszív epizódok ugrásszerű megnövekedése között oksági – tehát nem pusztán korrelációs – összefüggés van. Azért depressziósabbak a mai gyerekek, mert az okostelefonjukon fent vannak a közösségi médián, és minél többet vannak fenn, annál depressziósabbak lesznek.

És ez csak a depresszió, íme néhány a mentális egészségre vonatkozó további adat 2010-hez képest, amelyet a felsőoktatásban résztvevő diákok körében mértek: szorongás 134% növekedés; ADHD 72% növekedés; bipoláris 57% növekedés; anorexia 100% növekedés; kábítószerfüggőség 33% növekedés; skizofrénia 67% növekedés. (Forrás: American College Health Association in Heidt, J. 2023, The Anxious Generation)

Valóságos mentális egészségi vészhelyzet van az Egyesült Államokban, és a hazai pedagógiai szakszolgálat dolgozóival folytatott magán beszélgetéseim alapján az a benyomásom alakult ki, hogy Magyarországon sem állhatunk túl messze ettől. Ezekre az adatokra nem lehet azt mondani, hogy nem jobbak vagy rosszabbak, csak mások, ezek egyértelműen sokkal rosszabbak. És mindez a romlás legfőképpen annak a technológiai környezetnek köszönhető, amelyet a fiatalok kommunikációra használnak. Azt mondani tehát, hogy a mai fiatalság az alkalmazott kommunikációs technológiának köszönhetően rosszabb mentális állapotban van, mint a korábbiak nem értékítélet, hanem ténymegállapítás. Ám ha ezt a ténymegállapítást nem tesszük meg, az csak arra jó, hogy elaltassuk a lelkiismeretünket, hogy nem kell cselekednünk semmit, mert minden rendben van így, hiszen nem jobb vagy rosszabb, csak más.

A racionalitásért, önkontrollért, tudatos tervezésért, megfontolt döntéshozatalért felelős agyi terület (a prefrontális kéreg) csak 25 éves kor környékére fejlődik ki teljesen, a fiatalok addig sokkal jobban ki vannak szolgáltatva a pillanatnyi impulzusaiknak. Ezt a sebezhetőségüket használják ki – ahogy az mára többszörösen bebizonyosodott – abszolút tudatosan a nagy tech cégek a termékeik megtervezésekor. Ezzel magukra hagyni a fiatalokat, csak azért mert kényelmesebb azt gondolni, hogy „nem jobb, nem rosszabb, csak más”, felelőtlenség. Mert majd amikor ez a szorongásos és depressziós generáció felnőtté válik, és ráébred, hogy mit tettek velük, joggal szegezhetik nekünk a kérdést: ha ti tudtátok, miért nem szóltatok?

(Kiemelt kép forrása: Yahoo)