A jövőt csak az Isten ismeri, mi viszont szeretnénk elmondani, mit remélünk 2025-ben mindenki számára. Máthé Zsuzsa a Szent István Intézet igazgatójának írása.
“Nincstelenségben élő, falusi dédnagymamám fiaihoz intézett intelme jutott eszembe. Mielőtt elhagyták az egyszerű szülői házat, arra figyelmeztette őket: »Maradjanak meg a maguk valóságában!«
Ha így tenne a világ, ha nem folyton csak elvágynánk valóságunkból és javításra szoruló emberi kapcsolatainkból, talán megtanulnánk értékelni azt, ami a miénk, jobban figyelnénk saját közvetlen környezetünkre és oda kötő személyes feladatainkra. Több volna a kisbaba, kevesebb a válás, meg a filmekből vágyott élet reményében külföldre induló fiatal és nem volnának olyan sokan magukra hagyott, magányos idősek sem. Kevesebb virtuális buborékban vívnánk végeláthatatlan szócsatákat is, elkerülve azok valódi konfliktusokká, pusztító háborúkká szélesedését. A gazdag szerényebb élettel is beérné és észrevehetné a mellette lévő nélkülözőt. Talán így békésebb, örömtelibb és fenntarthatóbb hely is lehetne a világ.
Az én reményem 2025-re ennek a felismerésnek az erősödése. Ehhez kívánok olyan bölcsességet, mint egy valaha élt egyszerű falusi asszonyé volt, aki 12 gyermeknek adott életet és közülük nyolcat temetett, de mindvégig megmaradt Isten szeretetében, az ő legbelső valóságában.”
Az eredeti írás a Mandiner idei első lapszámában jelent meg.
