Krúdy Tamás írása

Mostanában sokat foglalkoztat a helyes önismeret kérdése, mivel annyit hallok mindenfelé beszélni róla. Pontosabban az érdekel, hogy van-e a szónak bármilyen tartalma, nem teljesen lehetetlen vállalkozás-e bármilyen érvényes tudásra eljutni, ha a megismerés alany és tárgya egy és ugyanaz: én. Éppen ezért érintettek meg nagyon itteni nagy magányomban Dietrich von Hildebrand német filozófus gondolatai, aki az önismeretről ír. Van ugyanis „egy hamis, terméketlen önismeret – írja Hildebrand amely csak még jobban erősíti magatartásunk egocentrikusságát.

A terméketlen, hamis önismeret akkor jelentkezik, amikor mintegy nézőként, pusztán pszichológiai érdeklődésből elemezzük magunkat. … Az ember itt olyan amorális beállítottságba kerül, amely saját személyének létét egyáltalán nem tudja megfelelően tekintetbe venni, sem azt a tényt, hogy itt személyről, tehát értelmesen állást foglaló és szabad lényről van szó…”

Magyarán Hildebrand szerint olyan tudományos vagy objektív önismeret, amelyik nem tartalmaz sem erkölcsi ítéletet sem felelősség-vállalást nem létezik, illetve hamis önismeretre vezet. „… a pusztán semleges önismeret inkább a hibákba való szinte magától értetődő beletörődésbe vezet. … Nyíltan és gátlástalanul be is vallja őket, de nem alázatból és mélységes bűntudatból, hanem azért, mert pusztán semleges, pszichológiailag érdekes ügyet csinált belőlük.”

Az, aki folyamatosan magára figyel és önmagát elemzi minden helyzetben, az a valósággal történő igazi találkozástól zárja el önmagát. „Vannak emberek, akik mindig önmagukra reflektálnak, és ezért képtelenek arra, hogy egyszerűen egy tárgyra figyeljenek. Ha szép zenét hallanak, rögtön a saját reakciójukra figyelnek és ezáltal elveszítik azt a képességet, hogy a szép zenének igazán átadják magukat.”

És hogy miért jó a futball?

Nos, azért mert az ember teljesen elveszítheti magát benne. Csoboth Kevin góljának a skótok ellen úgy örültem, mintha magam szereztem volna. A futballsiker – vagy bármilyen más sportsiker – azért nagyszerű dolog, mert az ember teljesen őszintén, mindenfajta irigység nélkül képes örülni másvalaki nagyszerű teljesítményének. És noha a teljesítmény másé, a sikerben valamilyen misztikus módon én is osztozom, mégpedig azért, mert ugyanannak a közösségnek vagyok a tagja: a magyar nemzeté.

Aki pedig nem tudott örülni Csoboth Kevin góljának vagy éppen bosszús lett miatta, annak azt tanácsolom, hogy iratkozzon be még egy önismereti kurzusra.

(A Dietrich von Hildebrandtól származó idézetek a Szent István Társulatnál 1991-ben megjelent, Átalakulásunk Krisztusban című könyvből származnak.)