Varga Gergő Zoltán írása.
Mikor gyermeki izgatottsággal leültem megnézni az idei olimpiai játékok nyitó ceremóniáját valami olyasmit vártam, mint amit a londonin tapasztaltunk: évszázados nemzeti jegyek és a kortárs kultúra megjelenítése valamiféle sajátos köntösben.
Itt vártam volna azért minimum egy Jeanne d’Arcot, ha már a párizsi olimpia művészeti igazgatója, Thomas Jolly azon lamentált egy sort, mekkora felelősség, komplex és ambíciózus kihívás ez egy művész számára, hogy „mindenkit” megjelenítsen az ünnepségen.
Ehelyett kaptunk utolsó vacsorán szívecskét mutató túlsúlyos hölgyet. Ugye a body shaming problémája az egészségtudatosságot is páratlan fókuszba emelő, világméretű sportesemény alatt is egy releváns dolog marad a diverzitást istenítő franciáknál, ilyenkor sem szabad olyasmit mondani, hogy ez az állapot esetleg „nem egészséges”. Nem, ez egy pozitív dolog, ezt külön ki kell emelni! Ő, mármint a túlsúlyos hölgy a „Jézus” az asztalnál, fején egy Eucharisztiát idéző korona, mellette pedig az apostolok gyanánt: szakállas nő, lefejezett Marie Antoinette, férfinők és nőférfik, transzfesztiták és ki tudja még mifélék…
Ezen fél- vagy egészen meztelen gender-kultisták kísérték végig az egész ünnepséget táncnak csúfolt, undorító vonaglásuk közepette. Táncoltak ők mindenhol, mint akiknek minden mindegy, gyümölcsös tálon kékre maszkírozott pucér férfi mögött, vagy éppen gyerekeket (!!!) körbe állva.
Mert természetesen gyerekeket szinte mindenhova pakolni kellett, ahol ezek a visszataszító karakterek megfordulnak.
A művészeti igazgató még mondott egy olyat is, hogy mindenki tudja, hogy például az, amit az Amélie csodálatos életében látunk, az nem az igazi Párizs, hiszen az utcákon egymást érik a legkülönbözőbb kultúrák és ő ezt akarta megjeleníteni.
Ezzel a szándékkal akár még egyet is lehet érteni, de a végeredményt látva, kezdem végképp elveszíteni a fonalat. „Mire gondolt a költő?” Sehol egy Mohammed például, pedig – a bátrabb becslések szerint – Franciaország muszlim populációja, akár a 10%-ot is elérheti, de az 5%-ot mindenképpen. És ha tényleg a párizsi utcát akarja a művész megjeleníteni, akkor hol maradnak a drogosok, az erőszaktevők, a bandaháborúzók, a traktoros tüntetők, vagy a szalmabálák? Ezek mellett a „rendkívül színes” alakok mellett simán elfértek volna.
Jeanne d’Arc, Franciaország védőszentje, könyörögj értük!