Évről évre olyan törvények és javaslatok kerülnek terítékre az Egyház legidősebb leányának háza táján, amelyek mostanra meggyőzhettek mindenkit arról: ez a legidősebb leány ma a fától messze esett alma.

François Bayrou francia miniszterelnök döntése, hogy kettéválasztotta a napokban vitatott „élet végi” törvényjavaslatot – miszerint el kell különíteni az „aktív haldoklásban való segítségnyújtást” és a palliatív ellátás kérdését – hatalmas támadáscunaminak tette ki a miniszterelnököt, a saját pártján belül is. Képviselőtársai szerint Bayrou katolikus meggyőződése elhomályosította az ítélőképességét.

Érdekes módon, az eredeti törvényjavaslat ellenzői – amelynek vitáit a Nemzetgyűlés tavaly júniusi feloszlatása miatt félbeszakították – ezzel szemben bátor választásnak tekintették, amely igyekszik tiszteletben tartani a parlamenti vélemények pluralitását e két központi jelentőségű társadalmi kérdésben.

Emmanuel Macron elnök számára ez a törvényjavaslat második hivatali ciklusának egyik zászlóshajó társadalmi intézkedése lett volna – az abortuszhoz való jognak a 2024 márciusában hivatalossá tett francia alkotmányba való beemelésével együtt –, hogy kielégítse progresszív, nagyrészt az eutanáziát támogató választói bázisát. 

A „betegek és az élet végének kíséréséről” szóló törvényjavaslat, amelyet először 2024. április 10-én terjesztettek a Minisztertanács elé, majd május 27-én a Nemzetgyűlés elé, két szempontot ölelt fel: a palliatív ellátást és a betegek támogatását, valamint a gyógyíthatatlan betegségek és/vagy a nem csillapítható fájdalom esetén a haldoklásban való aktív segítségnyújtást – azaz az eutanáziát és az öngyilkossági asszisztálást. 

A szöveg különösen arról rendelkezett, hogy az eutanáziát engedélyezni kell „annak a személynek, aki ezt kéri, hogy a halálos anyagot saját maga adja be, vagy ha erre képtelen, akkor orvos, ápoló, hozzátartozó vagy az általa választott önkéntes személy tegye azt meg”. 

„A feloszlatás előtt megvitatott törvényjavaslat a franciaországi jogszabályt a világ egyik legszélsőségesebb jogszabályává tette volna, mivel az előírta, hogy a halálos aktust közeli hozzátartozónak kell végrehajtania, ami erős kényszert gyakorol az egészségügyi személyzetre, és olyan eljárást ír elő, amely visszaéléseknek és elhajlásoknak kedvez”

– nyilatkozta a CNA-nak Laurent Frémont, a Sciences Po Paris oktatója, a Démocratie, Éthique et Solidarités Egyesület társalapítója. 

A francia miniszterelnök döntése mögött húzódó logikára gyönyörűen rámutat a Katekizmus, amely az eutanáziáról, valamint a palliatív ellátásról így ír:

„minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár önmagában, akár szándékosan halált okoz azért, hogy megszüntesse a fájdalmat, az emberi természet méltóságával és Teremtőjének, az élő Istennek tiszteletével súlyosan ellenkező gyilkosság. A téves ítélet, amelyet jóhiszeműen hozhat az ember, nem változtatja meg e mindig elítélendő és elkerülendő gyilkos tett természetét.[…]

Erkölcsileg megfelelhet az emberi méltóságnak a kábítás (morfium) alkalmazása a haldokló szenvedésének csökkentésére, még azzal a kockázattal is, hogy napjait megrövidítik, ha a halált sem célként, sem eszközként nem akarják, csak előre látják és mint elkerülhetetlen eseményt elviselik. A fájdalomcsillapító kezelés az önzetlen szeretet kiváltságos formája. Ilyen meggondolással támogatni kell.”