A modern technológia és a közösségi média azt az illúziót keltheti, hogy a fiatalabb generációk jobban kapcsolódnak egymáshoz, mint valaha. Mégis, a kutatások azt mutatják, hogy a Z generáció (1997–2012 között születettek) a legmagányosabb generáció a modern történelemben. Krúdy Tamás írása.

Magyarországon az Ifjúságkutató Intézet 2023-as Ifjúság+ tanulmánya szerint a 15–39 éves korosztály 20%-a érzi magát gyakran vagy mindig magányosnak, ami jóval meghaladja az országos átlagot, ami 12%.

A jelenség egyik fő oka a digitális kapcsolatok térnyerése. Bár a Z generáció tagjai folyamatosan kapcsolatban vannak, a digitális interakciók nem képesek még csak megközelítőleg sem ugyanazt a megerősítést nyújtani, mint a személyes kapcsolatok. Az állandó üzenetváltás és a közösségi médián keresztül történő kapcsolattartás gyakran felszínes, és nem biztosítja az érzelmi támogatást, amelyet a személyes találkozások nyújtanak. A digitális kapcsolatok nem tekinthetők a személyes kapcsolatok redukált formáinak, amelyből mondjuk hiányzik a tapintás, a szaglás vagy a közös térérzékelés, de alapvetően ugyanarról van szó. A digitális kapcsolattartás teljesen más műfaj. Sokkal inkább lehet megküzdési stratégiának tekinteni semmint a személyes kapcsolódás alternatívájának. A közösségi média úgy nyújt vigaszt a magánytól szenvedő embernek, mint az alkohol a rosszkedvűnek.

A fiatalok magányosságának másik oka a társadalmi elvárások és az önkép torzulása. A közösségi médiában látható gondosan megválogatott tartalmak torz képet festenek arról, hogy mások mennyire boldogok és sikeresek. Ez fokozza a szorongást és az önértékelési problémákat, mivel a fiatalok gyakran úgy érzik, hogy nem tudnak megfelelni ezeknek az idealizált képeknek.

Egy további tényező a csökkenő közösségi struktúrák. A hagyományos közösségi formák, mint a vallási közösségek, ifjúsági szervezetek és személyes baráti körök, meggyengültek vagy kevésbé elérhetőek a Z generáció számára. Ez azt jelenti, hogy kevesebb lehetőség van mély, személyes kapcsolatok kiépítésére és fenntartására.

A magányosság hosszú távú hatásai aggasztóak, mivel növelhetik a depresszió, a szorongás és más mentális egészségügyi problémák kockázatát. Ezért fontos megérteni azokat a társadalmi és technológiai tényezőket, amelyek ezt a tendenciát erősítik.

A kortárs elmagányosodás paradoxonáról szól legfrissebb tanulmányunk, mely itt érhető el.