Új tanulmányunk jelent meg!

„Minden gyakorló szülő megtapasztalja, hogy a gyermeke életében kezdetben másképp telik az idő, mint az övében. Nem lineáris és nem egyirányú, hanem mehet előre, de hátra is.

Sok víz lefolyik a Dunán, amíg egy gyermek például rájön, hogy a születésnapja nem akkor van, amikor ő szeretné, hanem le van horgonyozva egy bizonyos ponthoz az időben, ami csalódást jelenthet számára (a jó hír viszont az, hogy nemcsak egy születésnapja van összesen, hanem évente egy).

Kezdetben az sem világos egy gyermek számára, hogy ki hogyan tartozik kihez. Az, hogy ő most kicsi, én pedig nagy vagyok, az a véletlen műve, ami lehet, hogy holnapra éppen fordítva lesz. Többször hallottam egyik-másik gyerekemtől olyasmiket, hogy majd amikor ő nagy lesz, én meg kicsi, akkor elvisz engem az állatkertbe, illetve amikor ő nagy volt, én meg kicsi, akkor már egyszer el is vitt. Az egyik fiam például váltig állította, hogy amikor ő nagy volt, akkor tudott lovagolni, olvasni, úszni – amiből nem is mindent felejtett el mostanra, hogy kicsi lett. Például egyszer, amikor uszodában voltunk, kijelentette, hogy tud úszni. Megkérdeztem tőle, hogy mikor tanult meg, mire azt mondta, hogy még nagyon régen, és magabiztosan gyalogolt be az egyre mélyülő medencébe. Már a feje tetejét is ellepte a víz, amikor kihúztam.

Azt hittem, sírni fog, de nem. De hiszen én nem tudok úszni! – kiáltotta prüszkölve, őszinte megdöbbenéssel a hangjában. Számára ez volt az a pillanat, amikor rájött, hogy mi, emberek, nem egyszerűen azok vagyunk, akik lenni szeretnénk, nem egyszerűen pszichológiai akaratok vagyunk, hanem épp ellenkezőleg, van egy eredendő természetünk, amelyet nem lehet a végtelenségig büntetlenül megtagadni. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy ez a „De hiszen én nem tudok úszni!”-pillanat egyszer mindenki életében elkövetkezik, gondoljon most bármit is a technológia fejlődéséről. Csak ki kell várni.”

Krúdy Tamás legújabb tanulmányában azt vizsgálta,

• hogyan formálja át kultúránk erkölcsi képzeletét a technológiától való növekvő függésünk;
• milyen hatása volt a Covid-19-nek Európa szekularizációjára;
• a német kereszténydemokrata pártok nevében a ‘C’, vagyis a christlich, ma már miért pusztán egy üres kultúrantropológiai adalék, semmint az értékelvűség iránytűje.

A tanulmány ide kattintva letölthető, olvasható.