Szemben áll-e a „szabadság-egyenlőség-testvériség” gondolatisága a keresztény hagyománnyal?

Részlet a tanulmányból:

„A szabadság-egyenlőség-testvériség és az Isten-haza-család szembeállítása mögött valójában az az újkori jogigény húzódik meg, amely félreértette a klasszikus értékek kötelesség-dimenzióját és az ember érdekében megfogalmazott keretrendszerét, valamint a szabadságjogokat tévesen elválasztotta a természetjogi, erkölcsi, isteni gyökérzetüktől.

Az Isten-egyház, haza-állam, család-közösség által képviselt hatalmi és értékdimenziót is megjelenítő alakzatokkal szemben, a modernitás mindenekelőtt az egyén jogainak az egyoldalú érvényesítésére törekedett. Az intézmény így a szabadság ellenpólusaként jelent meg, s az emberi természet domináns vonásává az individuumnak a közösséggel szembeni jogai váltak. »A szabadság hordozójaként az egyén, céljaként pedig az egyén teljes emancipációja manifesztálódik.«

Ha azonban valamennyi értékorientációs fogalmat teljes, redukciótól mentes értelmében tételezünk, akkor a valódi szabadság és az emberi méltóságon, krisztusi szereteten nyugvó egyenlőség és testvériség nem ellentétes a keresztény hagyománnyal, hanem valójában abban találja meg teljes, torzításoktól mentes kifejeződési lehetőségét.”

A tanulmány ide kattintva olvasható, letölthető.