Reprezentatív kutatás és friss tanulmányok a Házasság Hete alkalmából

Mennyire fontos a magyaroknak az egyházi esküvő?A Szent István Intézet reprezentatív kutatásainak eredményei

A magyar felnőttek kétharmada él - a megkérdezettek bevallása szerint - házasságban és közel felük az egyházi házasságnak (felekezeti hovatartozástól függetlenül) is híve. A Szent István Intézet a Házasság Hete alkalmából készített kutatást az egyik legrégebbi intézmény megítéléséről.

Nem meglepő, hogy minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy házasságban él vagy élt. Míg a harminc év alatti felnőtteknek az ötöde (19 százalék) nyilatkozott így, ötven év felett már 90 százalék.

Régi vita Magyarországon, hogy a polgári és az egyházi esküvő egymásmellettisége szükséges-e, jó-e? Sokan szeretnék a templomi szertartással érvényessé tenni az állami házasságkötést, mások nem tartják fontosnak a templomi körülmények közötti esketést. A Házasság Hete alkalmából a Szent István Intézet megkérdezte a felnőtt magyarokat, hogy vajon mennyire tartják fontosnak az egyházi esküvőt.

Minden második megkérdezett (47 százalék) nyilatkozott úgy, hogy az egyházi esküvőt fontosnak tartja, ami posztmodern korunk erőteljes szekularizmusához és a korábbi egyház- és vallásellenes évtizedek markáns társadalmi hatásaihoz képest meglepően jó eredmény.

A most vagy korábban házasságban élők (51 százalék) láthatóan elkötelezettebbek az egyházi esküvő iránt azoknál, akik nem élnek házasságban (39 százalék). Még markánsabb különbség található ugyanakkor a korcsoportok között: míg a 60 év alattiaknak 40-45 százaléka pártolja a templomi esketést, addig a 60 év felettieknek 59 százaléka tartja fontosnak azt.

Az egyházi házasságot fontosnak nevezők (47 százalék) körében a támogatás okait is kutatta a Szent István Intézet. Öt szempontot vizsgáltunk. Az egyházi esketés melletti mély elköteleződést mutatja, hogy bár csak a támogatók 44 százaléka mondta azt, hogy az egyházi esküvő számára fontosabb a polgárinál, ám a szempontok között nem a külsőségek végeztek az első helyen, hanem az abban való hit, hogy az „az Isten áldását adja a házasságra” (82 százalék).

Az eredmények középmezőnyébe sorolhatóak a külsőségekre hivatkozó okok. Az egyházi esküvőt pártolók 72 és 61 százaléka mondta azt, hogy elköteleződésük családi szokásra vagy a templomi környezet ünnepi jellegére vezethető vissza. Végül azt is megkérdeztük, hogy az egyházi esküvőtől remélnek-e tartósabb párkapcsolatot az egyházi esküvő pártolói. A kérdés megosztó volt, 57 százalék vélekedett így.

Összességében megállapíthatjuk, hogy az egyházi esküvő ma is sokak számára fontos és annak mély lelki gyökerei vannak, ugyanakkor az is látszik, hogy a férfi-nő elköteleződés e megszentelt formájának népszerűsítése és indokainak magyarázata további feladatot ad az egyházaknak és az egyházi esküvőt fontosnak érzőknek, különösen a fiatalabb generációk körében.

Módszertan

A kutatást a Nézőpont Intézet készítette a Szent István Intézet megbízásából 2021. február 7. és 9. között 1000 fő telefonos megkérdezésével. A minta minden kutatás esetében reprezentatív a 18 évesnél idősebb lakosságra nem, kor, régió, településtípus és iskolai végzettség szerint. 1000 fős mintanagyság és 95 százalékos megbízhatósági szint esetén a mintavételi hiba ± 3,16 százalék.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Szex és kultúra” címen friss tanulmányaink jelentek meg J.D. Unwin szociálantropológus monográfiája nyomán

A Szent István Intézet a Házasság Hete alkalmából hét tamulmányt publikált a monogámia, a szexuális szokások és a keresztény házasság társadalmi összefüggéseiről.

Krúdy Tamás és Puskás Balázs kutatók a férfi-nő kapcsolat, a szexuális szokások, a szexuális szabadosság foka és a keresztény házasság modelljének társadalmi hatásait vették górcső alá J.D. Unwin nagyszabású monográfiája, a Szex és kultúra (Sex and culture) című művének továbbgondolásával.

Történelmi kontextusban vizsgálva a kérdéseket a kutatók Unwin megfigyelései alapján figyelemreméltó megállapításokat tesznek arra vonatkozóan, hogy a nagyfokú szexális szabadosság, az önmegtartóztatás hiányának társadalmi elfogadottsága, azok normává válása közvetlen összefügést mutat egy társadalom hanyatlásával, kulturális teljesítményének romlásával.

A tanulmányokból kiderül, hogy a házasság nem egy adott történelmi pillanatban létrejött társadalmi intézmény, melyre szükség volt a fejlődéshez, és ha már nem lesz szükséges, elenyészik.

A házasság, férfi és nő új életre nyitott, mindhalálig tartó szövetsége ugyanis egyidős az emberi civilizációval, sőt, megelőzi azt. A házasság nem gyermeke, hanem szülője az emberi társadalmaknak.

Ezt a régóta ismert tudást erősítette meg a tudomány eszközeivel Joseph Daniel Unwin az Oxfordban és Cambridge-ben is katedrát kapó angol szociálantropológus. A házasság az alapja mindannak a kulturális és civilizációs jónak, ami ma körülvesz minket. Aki erről nem vesz tudomást, vagy egyenesen tagadja ennek igazságát, az ahhoz az emberhez hasonlít, aki maga alatt fűrészeli a fát.

Unwin monumentális művében az antropológiai és etnográfiai kutatások részletes elemzése után arra a következtetésre jutott, hogy ami ma zajlik a civilizációnkban – a házasság elsúlytalanodása, a válások magas száma, a demográfiai válság, a szexuális promiszkuitás és deviancia terjedése stb. – egyáltalán nem újdonság, sőt minden egykor volt nagy emberi civilizáció esetében ugyanígy zajlott.

Olyan szabályszerűségeket állapított meg, amelyek nem csak hátratekintve igazak, hanem előre is – azaz következtetéseket vonhatunk le belőlük, hogy mi vár ránk. Az emberi természet ugyanis változatlan és univerzális. A történelmi díszletek változhatnak, az ember vágyai és lehetőségei azonban kortól és földrajzi helytől függetlenül ugyanazok maradnak.