Most nem tévedhetünk!

Bizonyára sokan érezzük, milyen jó volna már, ha vége lenne a kampányidőszaknak, és végre nem minden a politika és a sokszor méltatlan, személyeskedésig menő közéleti adok-kapok körül forogna.

Nincsenek nagy igényeink: egyszerűen “csak” vágynánk végre egy nyugalmas nyarat.

Ma azonban, sajnos, minden jel arra mutat, hogy június 9-e után korántsem lélegezhetünk fel. Európa ugyanis egyre veszélyesebb háborús vizekre evez, amely bennünket, Ukrajna tőszomszédságában élve a világ egyik legkitettebb helyévé változtatna, ha ne adj’ Isten bekövetkezne a rémálom: a NATO és Oroszország közötti összecsapás.

Június 9-e tétje ezért most nem annyi csak, mint máskor, békeidőkben, amikor szimpatikus vagy kevéssé ízlésünknek való helyi és uniós politikusok meg ilyen-olyan programok között válogatva igyekszünk jó döntést hozni.

Ma legfontosabb közös feladatunk az egyre fokozódó háborús indulatok mérséklése kell legyen az európai küzdőtéren, hiszen a szélesedni látszó konfliktusból való kimaradásunk biztosítása pártszimpátiától függetlenül a legelemibb érdekünk.

Ebben azonban ránk is felelősség hárul: az egység felmutatása azon erők mögött, akik eredményesen képesek az országunkra - történelmünk során már sokadszor - nehezedő háborús nyomás kivédésére.

A kormány nem makulátlan, emberi gyengeségek, hibák, vitatható döntések is szegélyezik hosszú útját (kinek nem?), szabad és kell is kritikusnak lenni. De akinek egy csepp józan esze és realitásérzéke van, e szempontokat most félreteszi és azt a hatóképes politikai erőt támogatja, amelyik képes ellenálni a háborús nyomásnak.

A fiaink, a lányaink sorsa, az életünk, életformánk a tét. Mindaz, amiről vitatkozunk a nap 24 órájában, ha igazunk van, ha nincs, szertefoszlik és megsemmisül a háborúban.

Ezért most nincs ennél a sorskérdésnél fontosabb!

Most nem tévedhetünk!