Mi ez az advent dolog?

Várjuk már nagyon, hogy ajándékot kaphassunk? Hogy a világ végre kicsit a „szeretet ünnepének” hullámaira felkapaszkodva kicsit kedvesebb legyen? Hogy végre jogosan megvehessük/megvetethessük magunknak azt a méregdrága holmit, ami után már fél éve ácsingózunk? Hogy a plázasorban mosolyogva álljanak az emberek? Hogy szép fények legyenek mindenhol, hivatalosan is finom sütiket ehessünk, és csak egyszer az évben ne legyen szégyenérzet, ha felkúszik ránk pár tíz deka?

Ezt várjuk? Erről szól az advent? Valóban erről kell-e szóljon, az ‘adventus Domini’, az Úr eljövetele?

Kétségtelenül nagy ünnep ez, hiszen a nagy bumm óta eltelt sok milliárd évben, kétezer évvel ezelőtt jött el a pillanat, amikor a téren-időn kívül létező Isten belépett ebbe a koordináta-rendszerbe, megszentelve egész emberségünket. Ennek következtében az Isten – ha lehet így fogalmazni – nem tud többé elfogulatlanul tekinteni az emberre, hiszen saját Fia vonásait hordozzuk. Igazán Isten gyermekeivé lettünk.

Ez nem egy olyan misztérium, amit két munkával töltött hét és két rokonokhoz való rohangálás között csak úgy felgöngyölítek magamban a volán mögött, miközben fagytól remegő kézzel próbálom eltalálni a Michael Bubléra újfent rázendítő rádió kikapcsológombját. Ehhez kellenek az advent, a készület hetei. Minden évben kellenek, mert a legmély, mint a többi misztérium esetében, itt is kifürkészhetetlen.

Barsi Balázs ferences testvér úgy fogalmaz, a karácsony már a teremtés pillanatában ott volt Isten gondolatai között, hiszen mikor „kiszeretett bennünket a semmiből”, már akkor arra rendelt minket, hogy Fia megtestesülése által magához emeljen minket, hogy egészen bekapcsolódhassunk az Ő szentháromságos szeretetközösségébe.

Innen indul tehát minden, ezért is hirdet új liturgikus évet most az Egyház és nem szilveszterkor.

Szóval legközelebb, mikor manókat, kéményen mászkáló „télapókat”, rongyosra díszített bevásárlóközpontokat látunk, vagy épp kis (nagy) stresszgombócokként fát talpalunk és karácsonyi menüt abszolválunk, egy kérdést engedjünk meg magunknak: tényleg ennyi lenne…?

(Kép forrása: subsplash)