Mi az iszlám és hogyan hat világunkra?

Miért fölfoghatatlan egy határokkal körbevett nemzetállam fogalma egy muszlimnak; az utcán egy egyedül sétáló nő mitől lesz utcalány a muszlim szemében; a törzsi berendezkedésre építő iszlám vajon képes-e bármennyire is asszimilálódni az európai térségben?

Tegnap este ilyen és ehhez hasonló témákat érintettek a Batthyány Lajos Alapítvány és a Szent István Intézet szervezésében létrejött pódiumbeszélgetés vendégei: Prof. Dr. Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista, az MTA rendes tagja, Dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, biztonságpolitikai szakértő és Dr. Baranyi Tamás történész, a Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatója.

A téma kiváló szakértőivel Hollik István, a KDNP országgyűlési képviselőjének köszöntőjét követően, Máthé Zsuzsa, Intézetünk igazgatója beszélgetett.

Hollik István a bevezetőben figyelmeztetett: ha az európai geopolitikai valóságra, az iszlám országok népességrobbanására, valamint a felmelegedés és változó klíma iszlám országokra gyakorolt hatására tekintünk, azt kell látnunk, hogy elkerülhetetlen számunkra a kereszténység és az iszlám civilizációs ütközete.

Dr. Maróth Miklós kifejtette, hogy Mohammed – mivel a saját törzse kivetette magából –, nem egy vérségi, hanem vallási alapon szerveződő törzsi közösséget hozott létre, ez jelentette ugyanis abban a közegben a túlélés egyetlen lehetőségét. Ilyen módon az iszlám – némileg kijavítva annak anomáliáit – egy törzsi berendezkedés szabályrendszerét szentesítette a saríában, amely változatlanul áll ma is. Hozzátette: Nincs értelme az európai jogrend és a saría összeegyeztetéséről beszélni, hiszen a saría felülírhatatlan, szent törvény minden muszlim számára, ami gyökeresen más módon építkezik, mint az európai társadalom. Legfeljebb párhuzamos társadalmak jöhetnek és jönnek létre, az asszimiláció azonban lehetetlen.

A gyermekkorának meghatározó éveiben Líbiában élő Dr. Fischl Vilmos arra figyelmeztetett, hogy míg Közép-Kelet Európában durván 130 ezer muszlim él (hivatalosan, bejelentetten), addig Nyugat-Európában ez a szám 43 millió főre rúg.

Fischl felhívta a figyelmet, hogy az iszlám öt pillérének (hitvallás, ima, alamizsna, böjt és mekkai zarándoklat) párhuzamai a kereszténységben is erősen jelen vannak, ám a nyugati kereszténység jó, ha mély önvizsgálatot tart, milyen is a saját hite. A muszlim ember számára ugyanis ezek az élet minden aspektusára kiható törvények és minden ezek köré szerveznek, ami rendkívül erős, országokon átívelő identitást és kohéziós erőt ad nekik. Ez a fajta összetartó erő a középkori kereszténységre is jellemző volt, mára azonban ez teljesen kiveszni látszik, ami az iszlám, mint térítő, hódító vallás tekintetében veszélyes kiszolgáltatottságot jelent.

Máthé Zsuzsa a muszlim emberek európai jogrendhez és államokhoz való viszonyulására kérdezett rá, amire Maróth Miklós azt felelte, hogy ez a kérdés az iszlám világban meglehetősen furcsa. Számukra az állam nem egy határokkal körülvett térséget jelent, hanem náluk ez is szervesen az imához kapcsolódik. Az a politikai vezető, akinek a nevében a pénteki imát kihirdetik.

Mint mondta: az elemzők szeretnek arra hivatkozni, hogy a damaszkuszi rádióban ezt, meg azt mondták, azonban a muszlimok számára teljesen mindegy politikai szempontból, mit mondanak a rádióban, ők pénteken a mecsetben hallgatják meg, mi az aktuális irány, amit követni kell.

A párhuzamos társadalomra vonatkozólag Fischl Vilmos két példát hozott. Képzeljük el, hogy egy muszlim férfi két feleséggel Angliában szeretne letelepedni. A két feleség intézményét az angol jogrend nyilván nem támogatja, ezért az első feleségét bejelentik, mint feleséget, akihez néhány gyermeküket „hozzárendelik”, a második feleséget pedig, mint gyerekeit egyedül nevelő anyát jelentik be, és társadalombiztosítási és minden egyéb jogi szempontból máris tiszta az ügy. A másik példa: ha két muszlim bepereli egymást a bíróságon, hozzájuk egy muszlim mediátort rendelnek ki, hogy esetlegesen peren kívüli megegyezést segítsen elő. A mediátor elmondja, hogy a saría értelmében ezt és ezt fogjátok tenni, a peres felek ezt elfogadják, hiszen a saría mindenek felett áll, a mediátor pedig jelenti a bíróság felé, hogy peren kívüli megegyezés született.

A pódiumbeszélgetés résztvevői arra is figyelmeztettek, hogy a muszlimok között végbemenő gazdasági ügyletekre Európának semmilyen rálátása sincs, ugyanis láthatatlanok a rendszer számára. A muszlimok számára az adott szó tartása szent parancs, emiatt az összes üzletkötésük csupán szóbeli megegyezésen alapszik, ez pedig ellenőrizhetetlen a rendszer számára. Valójában Európának fogalma sincs, hogy a több tízmilliós muszlim közösségben hogyan és milyen pénzek áramlanak, milyen gazdasági erők vonulnak fel.

Az este végén tanulságként azzal a gondolattal térhetett haza a hallgatóság: ha nem erősödünk meg keresztény identitásunkban, Európa elvész, mint ahogy azt Robert Schuman, az Unió egyik alapító atyja is megfogalmazta: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”

Az eseményről készült képgalériát ide kattintva tekinthetik meg.