Hit és tudomány: valóban ellentmondás?

A modernitás sokáig amellett érvelt, hogy a Krisztusról szóló keresztény dogma a vallás és a tudomány közötti választásra kényszerít. A történelmi tény ezzel szemben az, hogy a tudomány a kereszténységnek köszönheti születését. A pontosan elrendezett mindenség gondolata ugyanis nélkülözhetetlen a tudományos megismerés számára. Ennek meglátását pedig nem a görögök vagy Róma hagyta ránk örökségül, hanem az egyházatyák. Amikor azt bizonyították, hogy a Fiú, akiben az Atya mindent teremtett, valóban egylényegű vele, akkor azt is állították, hogy nem teremthet mást, csak egy mindenestül elrendezett és logikus fizikai világmindenséget.

A modernitásban több fronton került támadás alá a vallásos világnézet. A legsúlyosabb következményekkel járó nehézségek a természettudományok felől zúdultak az egyházra. A tudomány megszületését Bacon és Descartes filozófiájából szokták eredeztetni. A tudományosság kritériuma a kísérleti és a racionális szoros együttműködése lett. A modern tudományelmélet korai szakaszaiban arra törekedtek, hogy a kutatás autonómiájának biztosítása érdekében a tudományt elválasszák a vallástól.

A felvilágosodás tudományképe dogmatikussá vált és a keresztény hit szekuláris változataként jelent meg. A felvilágosodás hite valójában azonban nem racionális tudományeszmény, hanem Szent Ágoston képének, az Isten városa felé haladó történelemnek a pogány változata, az emberi erőfeszítés és fejlődés által elért paradicsom utópiája.

Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa rámutatott, hogy a hit és a megismerés nem egymással szemben álló, hanem egymás mellett, együtt létező valóságok. Erre tanít minket a János-evangélium is: a hit a megismerés kezdete, a megismerés pedig a hit beteljesedése. A Fides et Ratio kezdetű enciklika tanúsága szerint a hit és az ész két szárny, amelyekkel az emberi szellem képes felemelkedni az igazság szemlélésére. A végső igazságok keresése, mely korunkban fájóan háttérbe szorult, igényli az ész és a hit összekapcsolását, hogy az ember képes legyen helyesen érzékelni Istent, a világot és önmagát.

Az egyház örül a tudományos fejlődésnek és igyekszik azt a hit és a természeti törvény fényével gazdagítani. A hit és az ész sosem mondhatnak egymásnak ellent olyan dologban, amit bármelyik megismert, mert mindkettő forrása Isten. A konfliktusos esetek vagy a hit félreértéséből vagy az értelem hibás használatából erednek.

Jóllehet, a tudomány és a technika hatalmas eredményeket ért el és korábban elképzelhetetlen módon tágította ki a természetről szerzett ismeretek határait, – Ferenc pápa arra hívja fel a figyelmet –, hogy ez mégsem elegendő arra, hogy választ adjon az emberek által feltett kérdésekre, megélt reményekre és szorongásokra. Ehhez az emberi létezés legmélyebb titkát érintő vallási hagyományok kincseihez kell visszanyúlnunk.

Jáki Szaniszló, a magyar származású Templeton-díjas fizikus és bencés szerzetes-teológus gondolatával: életrevaló tudomány csak a teremtésben és megtestesülésben való keresztény hit alapján születhet.