Akár be is tilthatják az okostelefonok használatát az iskolákban

„Azt nem engedjük, hogy a serdülők dohányt és alkoholt vásároljanak, vagy kaszinóba járjanak, a közösségi média viszont szabadon hozzáférhető számukra.”

Az Országgyűlées a napokban tárgyalta az okostelefonok iskolai használatának korlátozásáról szóló törvényjavaslatot.

Az ügy fontosságát hangsúlyozandó, Krúdy Tamás vezető kutató kollégánk kimerítő alapossággal járta körbe a témát.

Heló teló!

„Az okostelefon a modern kor injekciós tűjévé vált, amely digitális dopamint szállít a bekábelezett generáció számára.” Ezt a metaforát használja Anna Lembke amerikai pszichiáter a magyarul is megjelent Dopaminkorszak (2022) című könyvében, ami egy nagy lépés abban az irányban, hogy átalakítsuk a gondolkodásunkat a digitális korszak hozta változásokról. Gondolkodásunk megújítására van ugyanis szükség ahhoz, hogy tisztább koncepciónk legyen arról, mivel is állunk szemben. Sem a hazai nagyközönség, sem a döntéshozók nem jutottak még el a felismerésig, hogy az okostelefon nem pusztán egy eszköz, amit lehet jóra és rosszra használni és csupán rajtunk áll, hogy miként élünk vele. Nincs semleges technológia, akinek folyamatosan egy kalapács van a kezében, az egy idő után mindent szögnek fog nézni.

A nemzetközi tudományos közösségben 2-3 éve, egészen konkrétan a Covid-19 pandémia miatti lezárások következményeinek a felmérésekor következett be a radikális szemléletváltás az okostelefonokhoz, illetve a közösségi médiához történő viszonyulásban. A Stewardship of global collective behaviour (2021) című tanulmányban egy tucat vezető kutató a világ legnevesebb egyetemeiről közös állásfoglalást fogalmaznak meg, amely a kollektív viselkedés-kutatást a „krízis diszciplína” szintjére kívánja emelni, akárcsak a klímakutatást, a környezetvédelmet vagy a járványkutatást. Szociális alkalmazkodóképességünk vadászó-gyűjtögető életmódot folytató kis csoportok körében alakult ki, ahol lokális problémákat kellett megoldani hangok és gesztusok segítségével kommunikálva. Az információáramlást eredetileg a természetes kiválasztódás alakította, mára viszont már egyre inkább a különböző kommunikációs technológiák strukturálják. Érdemes leszögezni, hogy egyetlen emberi technológia sem azzal a céllal jött létre, hogy a globális fenntarthatóságot vagy az életminőség megóvást szolgálja. Ezalól az olyan nemrég elterjedt technológiák sem kivételek, mint a közösségi média, amelyben mind a szociális kapcsolódásaink struktúrája, mind az azon keresztül folyó információ tudatos mérnöki tervezéssel úgy van kialakítva, hogy az elérhető profitot maximalizálja. Ez pedig olyan változásokat eredményez, amelyek drasztikusak, átláthatatlanok, szabályozatlanok és döbbenetes méretűek. Az ezekből fakadó következmények javarészt ismeretlenek, tekintve, hogy egy evolúciós léptékkel mérve vadonatúj, alig két évtizedes technológiáról van szó. „A digitális kor és közösségi média megjelenése felgyorsították a társadalmi rendszerek változásának folyamatait, ám arról csak nagyon keveset tudunk, hogy ezeknek a változásoknak milyen következményei vannak”, írják a kutatók, majd kifejtik, hogy az olyan komplex rendszerek, mint az emberi agy, a pénzpiacok, az energiahálózat, vagy a különböző emberi kultúrák egy ideig képesek adaptálódni a gyorsan változó környezeti viszonyokhoz, úgy, hogy a működésükben nem érhető tetten radikális átalakulás. Ám amint a változások elérnek egy kritikus értéket, az összeomlás azonnali, gyors és látványos lesz, ami a komplex rendszerek egyik jellemzője.

Noha a digitális kor és a közösségi média hatásai környezetiek, azaz senki nem tudja kivonni magát alóluk, a fiatalabb generációk – a „digitális bennszülöttek” – akik az idegrendszeri fejlődésük szempontjából a legfontosabb időszakokat digitális környezetben töltik, különösen ki vannak téve ezeknek a hatásoknak. Tudományos kutatások sokasága foglalkozik világszerte ezekkel a hatásokkal és az ebből elénk táruló kép meglehetősen sötét. Tavaly júniusban az amerikai tisztifőorvos (US Surgeon General) figyelmeztetést adott ki A közösségi média és a fiatalok mentális egészsége témájában. A figyelmeztetés szerves részét képezi egy hiteles, szisztematikus irodalmi áttekintés (systematic literature review), amelyen keresztül Vivek Murty ismerteti, hogy a tudomány eddig mit tárt fel a közösségi média használatának a fiatalok mentális jólétére gyakorolt hatásairól.

A teljes dokumentumot itt nem idézhetjük, csak néhány elemet emelünk ki belőle, amelyek a tisztifőorvos szerint aggodalomra adnak okot. Egy 2019-ben elvégzett kutatás szerint

azoknak a kamaszoknak például, akik naponta több mint három órát töltenek el a közösségi médiában, dupla akkora esélyük van arra, hogy rosszak legyenek a mentális egészség-mutatóik különös tekintettel a depresszióra és a szorongásra. (Riehm 2019)

Braghieri et al. (2022) úgy találták, hogy egy új közösségimédia platform megjelenése az Egyesült Államokban összefüggésbe hozható 300,000 új depressziós eset megjelenésével az egyetemista populáció körében.

Több kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a kamasz lányok és azok a fiatalok, akik eleve valamilyen mentális problémával küzdenek, a közösségi média-használat következtében fokozott veszélynek vannak kitéve online bullyingból fakadó depressziónak, testkép- és evészavaroknak, illetve alvásproblémáknak. (Abi-Jaoude 2022; Orben 2020; Twenge 2022; Hamm 2015; Holland 2016)

Egy másik kutatás szintén úgy találta, hogy a fokozott közösségimédia-használat rossz alvásminőséget, megnövekedett mértékű online zaklatást, testképzavarokat, gyakoribb depressziós tüneteket és alacsony önértékelést jelzett előre, amely jobban sújtja a lányokat, mint a fiúkat. (Kelly 2018)

A figyelmeztetés további tudományos kutatásokat idéz, amelyek a közösségi média-használatot összefüggésbe hozzák a test-diszmorfiával, különböző étkezési zavarokkal, a szociális összehasonlításból fakadó kisebbrendűségi érzéssel, alacsony önértékeléssel különös tekintettel a lányokra. Az egyik ilyen irányú idézett kutatás például azt vizsgálta, hogy milyen hatással van a közösségi média a kamasz lányok testképére. Azt találták, hogy a megkérdezett 13-17 éves lányok 14%-a mondta, hogy jobban érzi magát a bőrében a közösségi média-használat után, 40% úgy nyilatkozott, hogy nincs hatással a kedélyállapotára, míg 46% mondta azt, hogy rosszabbul érzi magát. (Gelles-Watnick 2022)

A tisztifőorvos figyelmeztetése felsorol több olyan dizájnelemet, amelyek célja, hogy maximaizálják az adott platformon eltöltött időt, mint például a push üzenetek, automatikus lejátszás (autoplay), végtelen görgetés (infinite scroll), népszerűség mérése és láthatóvá tétele (pl. like) és az algoritmusok, amelyek a felhasználó online viselkedése alapján ajánlanak tartalmakat. Vivek Murty ezután levonja a következtetést, amelyet szó szerint idézünk: „Majdnem minden tinédzser Amerikában használja a közösségi médiát, miközben nincs megfelelő bizonyítékunk arra, hogy ez kellően biztonságos is számukra. Gyerekeink a tudtukon kívül egy évtizedes kísérlet alanyaivá váltak. … Kis és nagyobb gyerekeink nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy éveket várnak addig, amíg mi feltérképezzük a közösségi média teljes hatásmechanizmusát. Ők most gyerekek és a fejlődésük most történik.” Ezzel nem nagyon lehet vitatkozni. Ám a tisztifőorvos által kiadott dokumentum nem törvény- vagy jogszabálytervezet, hanem csak egy figyelmeztetés, amely nem kötelez senkit semmire. Ha akarja valaki, figyelembe veszi, ha nem, nem.

Egy hónappal azelőtt, hogy Vivek Murty kiadta volna a figyelmeztetését, 2023 májusában jelentek meg a Global Mind Project eredményei, amely 5 kontinens 65 országának (Magyarország sajnos nem volt benne) 27,969 18-24 éves résztvevőjétől származó adatokat ismertették. Az első okostelefon/tablet megszerzésének kora és mentális jóllét eredmények (Age of First Smartphone/Tablet and Mental Wellbeing Outcomes) címet viselő jelentés absztraktjában mindjárt a legelején a következő olvasható: „A korábban Metal Health Million néven futó Global Mind Project adatai konzisztensen bizonyítják, hogy az internet-képes világban a fiatalok egymást követő generációinak mentális egészsége szisztematikusan romlik. Ugyanez a trend vált láthatóvá mind a 65 vizsgált országban az összes kontinensen, amit a COVID-19 járvány csak súlyosbított. … Hogy mi változott meg, ami ezt a globális hanyatlást okozta? Ugyanebben az időben, ezzel párhuzamosan zajlott az okostelefonok felemelkedése, az internet és a közösségi média általános elterjedése.” A dokumentum nagyon hasonló problémákat sorol fel, mint az amerikai tisztifőorvos előbbiekben idézett figyelmeztetése, ezeket most nem áll szándékomban megismételni, egyetlen letaglózó megállapítás kivételével: „Azoknak a fiatal nőknek, akik kisgyerekként 10 éves koruk előtt kapták meg az első okostelefonjukat, az átlagos mentális egészség kvóciense (MHQ mental health quotient) a klinikai disztressz tartományban volt.” Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy az okostelefonoknak kumulatív, azaz felgyülemlő hatása van a fiatalok mentális jóllétére, azaz minél fiatalabb életkorban kezdi el valaki okostelefonozni, illetve minél több időt szán rá, annál negatívabb konzekvenciákkal számolhat, mely hatás élesen megkülönböztethető a depresszió és szorongás tipikus tüneteitől. A tanulmány vége felé a szerzők megjegyzik, hogy ezek az adatok trendeket és korrelációkat jeleznek, amelyekből egyértelmű ok-okozati összefüggések tudományos szigorral nézve nem vonhatóak le, annyira komplex rendszerekről van szó. „Ugyanakkor amíg erre a belátásra is eljutunk, könnyen lehet, hogy sok fiatal generáció szenved súlyos kárt”, teszik hozzá végül a szerzők.

„A nagy tech cégek kevés vagy semmilyen kutatást nem végeztek termékeik gyerekekre és serdülőkre gyakorolt mentális egészségügyi hatásairól, és nem osztottak meg adatokat az ezeket a hatásokat tanulmányozó kutatókkal. Amikor pedig egyre több bizonyíték merült fel arra vonatkozóan, hogy termékeik károsak a fiatalokra, többnyire tagadással, ködösítéssel és pr kampányokkal reagáltak. Azok a cégek tagadtak a legvehemensebben, amelyek pszichológiai trükkökkel próbálják maximalizálni az engagement-et, azaz a bevonódást, hogy a fiatalokat minél további maradásra késztessék. Ezek a techcégek kiszolgáltatott fejlődési szakaszokban érik el a gyerekeket, akiknek az agya gyorsan átprogramozódik az érkező ingerekre válaszul. Ide tartoznak a közösségi média cégek, amelyek a legnagyobb kárt a lányoknak okozzák, és a videojáték cégek és pornográf oldalak, amelyek a fiúkat célozzák meg" írja Jonathan Heidt (2024) amerikai szociálpszichológus The Anxious Generation: How the Great Rewiring of Childhood Is Causing an Epidemic of Mental Illness címmel nemrég megjelent könyvében, majd így folytatja: „Míg az agy jutalmazási rendszere korábban érik, a frontális kéreg – amely nélkülözhetetlen az önkontrollhoz, a késleltetett gratifikáció képességéhez és a kísértéseknek való ellenálláshoz – csak a húszas évek közepére fejlődik ki teljes egészében, így a serdülőkor előtt álló fiatalok különösen sebezhető fejlődési szakaszban vannak. Amikor elkezdődik a pubertás, gyakran szociálisan bizonytalanok, a kortárs nyomás által könnyen befolyásolhatók, és könnyen rávehetőek bármilyen tevékenységre, amely szociális elismerést kínál. Azt nem engedjük, hogy a serdülők dohányt és alkoholt vásároljanak, vagy kaszinóba járjanak. A közösségi média viszont szabadon hozzáférhető számukra, pedig a serdülők a felnőttekhez képest különösen magas árat fizetnek a használatért, míg az előnyök minimálisak."