Tényleg az Országgyűlés tagjának kell magyarázni az Alaptörvényt? Varga Gergő Zoltán írása.

Vadai Ágnes, a Magyar Országgyűlés tagja, a DK alelnöke közzétett egy videót, amelyben elmeséli, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának személyesen benyújtott levelére válasz érkezett. Vadai a levelében azt kérte a püspöki kartól, hogy támogassák egy olyan vizsgálóbizottság felállítását, amelyben az egyházi személyek mellett civilek is helyet kapnak, hogy együttes erővel végre feltárják az egyházon belüli pedofil bűncselekményeket.

A püspöki konferencia válaszlevelében kifejtette, hogy a kérést nem teljesíthetik, ugyanis alkotmányba ütközik. Ezen válasz rendkívüli módon felmérgesítette Vadai alelnök asszonyt. Nincs is ilyen az alaptörvényben, Ferenc pápa közben pedig megmondta, hogy az ilyesfajta bűncselekményeknek nincs helye az Egyházban,

meg amúgy is, milyen dolog már ez, hogy a katolikus püspöki kar nem fogadja el az ő javaslatait?

Három dolgot szeretnék most tisztázni, amik miatt – akárhogy is nézem – Vadai Ágnesnek egyszerűen nem bír igaza lenni:

Egy: Attól még, hogy Ferenc pápa kijelenti, a pedofíliának nincs helye az Egyházban, azzal nem azt hagyja jóvá, hogy mivel van ilyen, az Egyháznak kutya kötelessége mindenféle, egyébként szabadabb napjain szolid egyházellenes uszításokkal is operáló szervekkel, hovatovább pártokkal együttműködnie a dolgok feltárásában. (A pártokkal való együttműködés ugyanis csak akkor rossz, ha az a Fidesz-KDNP.) A Szentatya sokkal inkább azt mondta, hogy ahogy semmilyen bűnnek, úgy ennek sincs maradása az Egyházban, és folytatja a munkát, amit a nagy előd, XVI. Benedek a témában elkezdett: építi tovább a rendkívüli szervezettségű belső vizsgálati rendszernek az egyházmegyei szintű kiépítését, erősítését.

Kettő: Az Alaptörvény VII. cikkének 3. pontja rögzíti:

„Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek. A vallási közösségek önállóak.”

Szó sincs arról, hogy az Egyházaknak meg lenne a jogköre arra vonatkozólag, hogy bizonyos büntetőjogi ügyekben együtt kéne működnie az állammal, vagy hogy ez automatikusan meg kell történjen. Egy vallási közösség nyújthat be ugyan kérelmet az Országgyűléshez az együttműködésre vonatkozólag, amiről aztán az Országgyűlés dönthet, de az Egyház alapvetően szuverén módon működik.

Három: Vadai Ágnesnek érthetetlen módon különös gondja van a Katolikus Egyház belső működésére, hiszen szerinte a püspöki kar válasza – miszerint a belső ügyek belső vizsgálatához egy szuverén szerv jónak látja a szervezetet és rendszereket ismerő, belső emberek alkalmazását, külsősökét meg nem – egyenlő azzal, hogy az Egyház eltussol, eltussol és eltussol. De ő ugye (mármint Vadai), „nem áll meg”. 

Ennek kapcsán fontos leszögezni, hogy Dobszay Benedek ferences szerzetes, gyermek- és ifjúságvédő szakpedagógus-képzés képzésszervezője a „Pető Attila-ügy” kapcsán szervezett 777 offline beszélgetésen kifejtette:

„Jelenleg az egyházi leírt jog szigorúbb, mint a polgári jog. Legyen szó az elévülés, a korhatár vagy a munkavégzés alóli felfüggesztés kérdéséről. Nekünk is volt olyan ügyünk, amely az állami büntetőjogi kategóriát nem ütötte meg, de a Szentszék büntetést mért ki az elkövetőre, jogosan.”

Kollégánk, Puskás Balázs gyermekvédelmi szakember, ugyanezen beszélgetésen szintén elmondta:

„Minden egyházmegyében, szerzetesrendben gyermekvédelmi felelősök ülnek, akik rögtön ugranak az első olyan helyzetre, amikor kommunikálni kell egy áldozattal”.

A teljes képhez hozzátartozik, sajnos itt még valóban nem beszélhetünk évtizedes gyakorlatról, ám azt is látni kell, hogy az Egyházon belüli visszaélések semmivel nincsenek nagyobb arányban, mint például a sportedzők körében.

Nyilván az Egyházon belüli botrány nagyobb hír bármilyen tömegszerencsétlenségnél, de miközben fontos és radikális változások mentek végbe pozitív irányban az elmúlt évek alatt az Egyházban, ennyire csúsztatni és szándékosan félrevezetni, ahogy Vadai Ágnes is teszi – az nem csak nem igaz, de kicsit ciki is. Tényleg az Országgyűlés tagjának kell magyarázni az Alaptörvényt?