
Lassan a végéhez közeledik az Ökumenikus imahét, amelynek célja a keresztények egységének helyreállítása. Krúdy Tamás írása.
„Legyenek mindnyájan egyek”, így imádkozik Jézus főpapi imájában az utolsó vacsorán. Első ránézésre Jézus kérése nem teljesült, éppen ellenkezőleg, a történelem előrehaladtával egyre inkább növekedni látszik a keresztények megosztottsága.
A ChatGPT szerint csak protestáns felekezetből ma 30,000-45,000 létezik a világon, a ChatGPT persze tévedhet. Noha a Biblia tanításának értelmezésében jelentős doktrinális eltérések mutatkoznak, a különböző keresztény felekezetek antropológiájukban azaz, hogy mi az emberi élet oka, értelme és célja, egészen sokáig meglepő egységességet mutattak. Az egységes keresztény antropológia kiindulótézise a következő (volt): Isten saját képére teremtette az embert, férfinak és nőnek. Ebből pedig az következett, hogy az olyan nagy erkölcsi kérdésekben, mint abortusz, eutanázia, házasság, fogamzásgátlás, szexuális erkölcs, stb. a különböző keresztény felekezetek meglepően egységesek voltak.
Aztán 1930-ban a Hetedik Lambeth Konferencián ez az egység megbomlott, amikor a záródokumentumban a 15. határozat a történelem során először egy keresztény egyház, nevezetesen az Anglikán Közösség, erkölcsileg elfogadhatónak mondta ki bizonyos körülmények között a fogamzásgátlás bizonyos formáit. Az addig egységes keresztény antropológia megbomlott.
A kérdéssel foglalkozó kutatók ezt az 1930-as konferenciát tartják annak a fordulópontnak, ami a keresztény egyházakban is tapasztalható erkölcsi relativizmushoz vezetett. Vannak keresztény egyházak, amelyek ma erkölcsileg elfogadhatónak tekintik az abortuszt és áldásukat adják azonosnemű párok házasságára, míg más keresztény egyházak továbbra is kitartanak a házasság eredeti értelmezése, valamint a fogamzásgátlás – és természetesen az abortusz – teljes tilalma mellett.
Azonban például a Katolikus Egyházon, amelyik egyház mind a mai napig nem változtatott eredeti antropológiai tanításán, szóval katolikus berkeken belül is megjelentek azok a törekvések, amelyek szeretnék az egyházat jobban a korszellemhez igazítani a nagy erkölcsi kérdésekben. Ám ez fordítva is igaz: a morálisan liberálisabb egyházakban is vannak hívek, akik ragaszkodnának az eredeti antropológiához. Az igazán nagy választóvonal ma már nem annyira a keresztény felekezetek között, mint inkább azokon belül húzódik.
A doktrinális különbözőségek feloldása terén csekély haladás látszik, és könnyen lehet, hogy az ökumenizmusnak nem az az útja, hogy megpróbálunk kompromisszumokat kötni vagy egymást meggyőzni a saját doktrínánk igazabb voltáról. Ami viszont hitvallástól függetlenül egyértelműen összehozza a híveket, az a nagy erkölcsi kérdésekre adott válaszok.
Kibontakozni látszik egy új ortodoxia, amely azokból áll, akik, tartozzanak bármely konfesszióhoz, hűségesen ragaszkodnak az eredeti keresztény antropológiához az emberi élet okát, értelmét és célját illetően. Könnyen lehet, hogy ezáltal tud majd megvalósulni a keresztények vágyott egysége.
(Kép: Naassom Azevedo/Unsplash)