Nagyhét van. Az igazat és nem csak a valódit egyedül Jézusra tekintve ismerhetjük fel. Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatójának írása.

Hanyatló, Istentől elszakadt nyugati civilizációnk szomorú látlelete, hogy legfontosabb szavaink alatt egészen mást és mást értünk.

Az objektív, teremtésből kiolvasható igazságot sutba vágva és személyes megélések, érzetek milliomnyi verzióját állítva helyébe, a szeretet helyett a feltétlen elfogadás lett a legfőbb, megkérdőjelezhetetlen imperatívusz.

Ami persze a másik emberért érzett felelősség terhét is levette a vállakról. Hisz ahány ember, annyi igazság – Te pedig ismerd el csendben vagy még inkább hódolattal mind és hagyd is szépen magára a másik embert tévképzeteivel. Ha nem így tennél, az több mint inzultus: kirekesztés, ami megtorlásért kiált!

Az élet kereteit kirajzoló alapfogalmakat szanaszét cincálva az egyes ember végtelenül kiszolgáltatottá és sérülékennyé, a közösség pedig szétesetté és jövőkép, sőt, utód nélkülivé lett.

Nagyhét van. Az igazat és nem csak a valódit egyedül Jézusra tekintve ismerhetjük fel.

De ehhez annak a bátorsága szükséges, hogy a saját magunknak emelt tornyaink eget ostromló csúcsai helyett tekintetünket a keresztfa felé fordítsuk. Szavaink is így nyerhetik vissza valódi jelentésüket.