Talán nincs is ma népszerűbb életmód tanács, mint hogy „tudatosan” kell élni. Nagyon meggyőző érveket tudnak felhozni mellette. Ha nem figyelünk – ha csak sodródunk –, akkor nem igazán élünk, csak reagálunk. A gyorsuló világban könnyen elveszhetünk a rutinokban, a technológiai befolyásokban, az automatizmusainkban. Kutatások egész sora bizonyítja, hogy a tudatos jelenlét révén csökken a stressz, javul a mentális egyensúly és nemcsak belső békét nyerünk, hanem jobb fókuszt, tisztább gondolkodást is, mert megtanulunk nem az automatikus reakciókra hagyatkozni, hanem tudatosan választani. A tudatosság abban is segít, hogy felismerjük a káros mintákat – például amikor ismétlődő félelmeink vagy reakcióink automatikusan uralkodnak rajtunk– és ne csak szenvedjünk tőlük, hanem reagálhassunk rájuk másképp.

Az egészségünk megőrzése területén is nagyon fontos a tudatosság. Az egészségtudatosság azt jelenti, hogy az ember aktív, felelősségteljes figyelemmel fordul saját testi, lelki és mentális állapota felé, és nem csupán reagál a tünetekre, hanem hosszútávra tervez, megelőz, és olyan döntéseket hoz, amelyek hozzájárulnak a jólétéhez. Ez nem passzív hozzáállás, hanem folyamatos figyelem, reflektálás és beavatkozás, ahol az egyén nem kiszolgáltatottként áll az egészsége mellett, hanem partnerként.

A tudatosság az étkezésben is alapvető. Azt jelenti, hogy figyelmet fordítunk arra, mit, mikor, hogyan és miért eszünk. Nem automatikus, megszokásból történő táplálkozásról van szó, hanem arról, hogy jelen vagyunk az étkezés pillanatában, és tudatos döntéseket hozunk a testünk és a lelkünk igényei alapján. A tudatosság az étkezésben ugyanakkor az ételválasztásra is kiterjed: nemcsak azt nézzük, mi finom, hanem azt is, mi tápláló és mitől érezzük magunkat energikusnak, egészségesnek. Megtanuljuk megkülönböztetni az éhséget az unalomból vagy stresszből fakadó evéstől, és felismerjük, mikor van valódi szükségünk tápanyagra. Ez a fajta figyelem nem diétát jelent, hanem egyfajta életmódot: kapcsolatba kerülünk a testünkkel, a ritmusával, és tisztelettel fordulunk felé. A tudatos étkezés segíthet a túlevés, az érzelmi evés vagy az étkezési zavarok enyhítésében is, miközben növeli az étkezés örömét és az önmagunkkal való elégedettséget.

És akkor ejtsünk szót a rendszeres szűrővizsgálatok fontosságáról, ami szintén a tudatos egészségmegőrzés része. Az orvosok és egészségügyi szervezetek az alábbi vizsgálatokat javasolják legalább évente egyszer vagy az orvos által meghatározott gyakorisággal: általános laborvizsgálat, vérnyomás-ellenőrzés, testsúly, testtömegindex (BMI) és derékkörfogat mérése, EKG (elektrokardiogram), mellkasröntgen vagy tüdőszűrés, székletvér-vizsgálat, vastagbéltükrözés (bár ez alapesetben csak 10 évente javasolt, de rizikófaktor esetén sűrűbben), nőknek mammográfia, szintén nők számára nőgyógyászati vizsgálat és citológia (rákszűrés), férfiaknak prosztata-szűrés, mindkét nemnek bőrgyógyászati ellenőrzés, szemvizsgálat, fogászati szűrés (lehetőség szerin félévente), csontsűrűség-vizsgálat, hallásvizsgálat és lista még koránt sem teljes, mert az orvos a páciens életmódja, családi anamnézise és korábbi betegségei alapján további vizsgálatokat is javasolhat (pl. pajzsmirigy- vagy kardiológiai kivizsgálást). Egy teljes életet el lehetne azzal tölteni, hogy az ember csak az egészségével törődik.

Talán már kezd világossá válni, hogy mire akarok kilyukadni.

De folytassuk most a sort az iparitermékekkel – gépjárművek, háztartási nagy- és kisgépek, szerszámok, ruhaneműk, de lényegében bármi – amelyek csak akkor őrzik meg a garanciájukat, ha rendeltetésszerűen használjuk, szervizeljük vagy tartjuk karban őket. Nemrég ment át a kezemen egy ágymelegítő, amelynek a gyártója lényegében folyamatos figyelmet írt elő a felhasználónak, aki ha véletlenül elalszik, akkor sajnos nem tudnak felelősséget vállalni a következményekért.
A figyelem-gazdaságban minden a figyelmünket igényli, különben elveszítjük a garanciát a dolgainkra, az egészségünkre, az életünkre. Pedig folyamatos reflexióban és/vagy önreflexióban élni borzalmasan fárasztó és lehetetlen is. Vegyük csak példának az okostelefonokhoz, illetve a közösségi médiához fűződő viszonyunkat, amit elsősorban okostelefonon fogyasztunk. Kutatások szerint mindenki, aki használja, azt éli meg, hogy túl sokat van rajta, függetlenül attól, hogy ez napi egy óra vagy tizenegy óra. A közösségi média optimális használata tehát emberfeletti tudatosságot igényelne, ami a jelek szerint mindenkinek problémát jelent, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Ma már pontosan lehet tudni, hogy a közösségi médiának melyek azok funkciói, amelyek függőség kialakulásához vezetnek és amelyek abszolút tudatosan lettek beépítve. Mégis a felelősség át van hárítva a felhasználókra: nem él elég tudatosan. Ez az igazi gázlángozás, vagyis amikor az agresszor az áldozatot vádolja meg azzal, amit maga követ el. Le kell számolnunk azzal a naiv hozzáállással, hogy a közösségi média és az okostelefon is csak egy eszköz, amit lehet jóra vagy rosszra használni, mindez csak rajtunk áll. Rá kell szorítani a gyártókat, hogy megbízhassunk a termékeikben, hogy azok nem a gyengeségeinket aknázzák ki, hanem valóban a javunkat szolgálják, vagy legalábbis nem károsak. Amíg ez nincs – és az óriási anyagi ellenérdekeltség miatt ez a közeljövőben nem igen várható – addig nem nagyon van más választás, mint amit Intézetünk is javasol az Analóg november kezdeményezésben, hogy tegyük le az okostelefont és hozzá se nyúljunk, amíg csak tehetjük.