Szent István nyomában, a következő ezer évért!

Ez a gyökérzet elsősorban a hitből, a teremtettségünk tudatából táplálkozik, ez helyezi el népünket a világmindenségben azzal a meghívással, hogy legyünk kreatív, büszke alkotótársai a Teremtőnek és hogy legyen bennünk alázat is, amely ha kell, képessé tesz minket az emberileg fel nem fogható, isteni akarat elfogadására is.

Ha a hitünk, a keresztény gyökereink a szekularizált klímaváltozás hatására elszakadnak, kiszáradnak, azzal Magyarország maga tűnhet el egy globális olvasztótégelyben. A hit őrzése ezért nemcsak a legfontosabb személyes feladatunk az életben, de nemzeti sorskérdésünk is.

Szent István Imre herceghez írott Intelmeiben olyan krisztusi erényeket állít örökösül szánt fia elé, mint a jóság, az irgalmasság, az alázat, a szelídség, a lelkierő, a becsületesség, a szemérmesség.

Ma méltatlanul keveset emlegetjük gyermekeinknek ezeket a fogalmakat, pedig az egyéni kiteljesedésükhöz és nemzeti közösségünk harmonikus működéséhez is nagy szükség lenne pallérozásukra. Merjük elhinni, ezek sem avultak el!

Első szent királyunk sziklára építette országunkat, szétnézve mérhetetlenül gazdag természeti és szellemi kincsestárunkban ezt értelmi úton is beláthatjuk könnyen: egyedi nyelvünkön, sajátos gondolkodásunkkal igazi csodákat fogalmaztunk meg a tudományban, a művészetben, a népi kultúrában, a zenében, táncban.

Van tehát mit továbbvinnünk, van mit megóvnunk és van értelme átadnunk örököseinknek ezt az ezeréves kincset, hogy lehessen ne csak szép jelene, de értékes következő ezer éve is ennek a hazának!

Köszönjük, Szent István királyunk! Isten áldjon, Magyarország!

/Máthé Zsuzsa ünnepi gondolatai/