Múlt hét végén tartották az amerikai életvédők egyik legemblematikusabb eseményét, a March for Life-ot (Menet az életért) Washington D.C.-ben.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság lépcsőjét is érintő meneten olyan abortuszon átesett nők is felszólaltak, akik nyíltan beszélnek keresztjük mikéntjéről, tragédiájáról, és az egész életüket végigkísérő fájdalomról.

Laura Brown, a tanúságtevők egyike a CNA nemzetközi katolikus hírportálnak adott interjújában elmondta, hogy miután teherbe esett egy nős férfitól, egyetlen cél lebegett a szeme előtt: hogy tettét eltitkolja. Abortusza után viszont mély depressziótól, nem szűnő haragtól és öngyilkossági gondolatoktól szenvedett.

Brown kiemelte, hogy a személyes életében a változást egy közvetlen istentapasztalat hozta el. A krízisvárandósságban lévő nőkhöz azzal az üzenettel fordult: „A mostani körülményeid csak most vannak – az abortusz viszont örökre szól, mindig veled marad és nem múlik el.”

Arra bátorította az ilyen helyzetben lévő nőket, hogy „vagy neveljék fel gyermeküket, vagy keressenek örökbefogadó családot”.

A beszédeket a Silent No More Awareness csapata szervezte, akik arra bátorítják az abortuszban érintett nőket és férfiakat, hogy lépjenek ki a nyilvánosság elé és beszéljenek tapasztalataikról.

A szervezet egyik munkatársa, Janet Morana a CNA-nek nyilatkozva elmondta, hogy azok az emberek, akiket sikerül kiállítani mások elé tanúságot tenni „sok csecsemőt mentettek már meg”.

(A kép a 2024-es arizonai March for Life-on készült.)