A nemrégiben a kormányzat által bejelentett kedvezményes, a fiatalok első lakáshoz való jutását lehetővé tevő fix 3%-os kamatozású lakáshitel kapcsán számos ellenzéki kritika jelent meg. E kritikák az Otthon Start program saját tulajdonú lakáshoz jutást támogató lehetőség helyett a tömeges bérlakásépítést szorgalmazzák. Ugyancsak nemrég hangzott el a legnagyobb ellenzéki párt szociálpolitikai szakértőjétől, Bódis Krisztinától egy gyermekvédelmi konferencián, hogy a Tisza Párt a családi adókedvezmények rendszerét nem tartja helyesnek, mert az társadalmi esélyegyenlőtlenséghez vezet.

A tömegeket – elsősorban is a fiatalokat – érintő két fontos kérdés kapcsán vizsgáltuk meg a Nézőpont Intézet közreműködésével egy 1000 fős mintán elvégzett reprezentatív kutatás keretében, mit is gondolnak a magyar emberek és főként a leginkább érintett fiatal korosztály az otthonteremtés és a családtámogatás legjelentősebb kérdéseiről.

A stabil otthon és a család biztonsága alapvető emberi igények, melyek nagyban meghatározzák egy nemzet közérzetét és jövőképét. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogyan vélekednek a magyarok a lakhatási helyzetükről, milyen családalapítási terveik vannak, és hogyan ítélik meg az állami otthonteremtési és családtámogatási programokat.

Az első kérdésünk arra irányult, hogy a magyarok szerint az államnak melyik lakhatási formát kellene elsősorban támogatnia. Az eredmények egyértelműen mutatják a saját tulajdon iránti elköteleződést; a válaszadók közel 60%-a a saját lakás vásárlásának támogatását tartja fontosabbnak, míg mindössze egyharmaduk (33%) helyezné a fókuszt a bérlakások építésére.

Ez a tendencia különösen erős a vidéken élők körében, ahol a válaszadók közel 70%-a a tulajdonszerzést részesíti előnyben, valamint a fiatalabb, 18-39 éves korosztályban, ahol a válaszadók több mint 70%-a választja ezt. Ez arra utal, hogy a fiatalok számára a saját otthon a stabilitás és a jövőtervezés egyik legfontosabb záloga. Az összes demográfiai jellemző tekintetében egyedül a budapestiek körében magasabb, (49%) a bérlakásprogramot támogatók aránya, ami a nagyvárosi életforma és a magasabb ingatlanárak hatását tükrözheti.

Magyarországon a lakásbérlésre fordított költségeket többségében kidobott pénznek tekintjük; inkább veszünk egy lakást hitelre, amit harminc év alatt törlesztünk, de végül az miénk lesz, és majd a gyerekek örökölhetik. Mi, magyarok rendkívüli módon ragaszkodunk a saját ingatlanhoz, sokan ebben látjuk a szabadságunk és függetlenségünk zálogát is. Ennek történelmi okai vannak, a 20. század politikai és gazdasági bizonytalansága, a világháborúk, az államosítások, majd a rendszerváltás is ezt a szemléletet erősítette. A Századvég 2016 óta évente megismételt Európa Projekt nevű kutatásából például kiderül, hogy messze Magyarországon legmagasabb a saját lakásra vágyók aránya, és nemcsak az akarás szintjén, hanem a tényleges tulajdonlásban is, ami 90 százalék. Ez egy mélyen gyökerező társadalmi érték, amely az életünk középpontjába kerül; a magyarok számára a saját tulajdonú ingatlan nem pusztán egy fizikai tér, ahol lakunk, hanem az egyéni és családi identitásunk kifejeződése, ez tükrözi értékrendünket és társadalmi helyzetünket.

Kutatásunk arra is kitért, hogy a magyarok milyen formában tartják a leghatékonyabbnak a családok állami segítését: mindenkinek járó adókedvezmény formájában, vagy csak a rászorulóknak nyújtott célzott támogatásként. Az eredmények egyértelmű társadalmi preferenciát mutatnak az univerzális, minden szülőnek járó adókedvezmények irányába. A válaszadók több mint 52%-a ezt a megoldást támogatná, szemben a 43%-kal, akik szerint a támogatásokat csak a rászoruló, szegényebb családoknak kellene folyósítani.

Ez a támogatói attitűd különösen a fiatalok (18-39 évesek) a körében erős, ahol a 60%-ot is meghaladja az univerzális kedvezményeket preferálók aránya, valamint a kisebb vidéki településen élők körében, ahol közel 60%. Érdekesség, hogy a budapestiek és a legidősebbek (60+) körében valamivel magasabb a célzott, rászorultsági alapú támogatás népszerűsége. Ez az eredmény arra utal, hogy a magyar társadalom a gyermeknevelést egy olyan, a közösség számára is értéket teremtő feladatnak tekinti, amelyet érdemes mindenki számára elismerni, nem csupán szociális kérdésként kezelni.

Kutatásunk is megerősíti azt a tendenciát, amelyre a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) korábbi kutatása rávilágított, hogy a családpolitikai intézkedések, mint például a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK), széles körű társadalmi támogatottságnak örvendenek. A KINCS tavaly készült felmérése szerint 94% ért egyetért azzal, hogy a gyermekre vágyó családok otthonteremtését támogassa az állam, és 85% azok aránya, akik úgy gondolják, hogy a családok saját tulajdonú ingatlanban éljenek. A KINCS által megkérdezettek közel háromnegyede szerint a CSOK plusz elősegíti majd a gyermekvállalási és a házasságkötési kedv növekedését is.

Mindezek arra engednek következtetni, hogy a saját otthon, a család és sok gyermek nem egy letűnt kor ideáljai, hanem egy élő, jelenlévő vágy a magyar társadalom széles rétegeiben. A családpolitika alakítása során érdemes továbbra is erre a rejtett, de erős társadalmi igényre építeni.