Ma, azaz szeptember 30-án van a kereszténység egyik legfontosabb alakjának, Szent Jeromosnak az ünnepe, aki a 4–5. század fordulóján elkészítette a Biblia latin fordítását, a Vulgatát. Ez a fordítás évszázadokon át meghatározta az Egyház liturgiáját és teológiáját, sőt a mindennapi vallásos életet is. Jeromos munkája nyomán vált igazán világossá, hogy a keresztény hit átadásának középpontjában a Szentírás áll, amely nem csupán történeti emlék, hanem Isten élő üzenete. Jeromos híres mondata – „Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust” – arra emlékeztet, hogy a Biblia tanulmányozása nélkülözhetetlen a hit elmélyítéséhez.

A keresztények szerint a Biblia könyvei sugalmazottak, ami azt jelenti, hogy bár emberi szerzők írták, Isten Lelke vezette őket az írás közben. Isten tehát nem tollbamondta a Bibliában olvasható szövegeket, hanem a Szentlélek biztosította, hogy a leírt üzenet hűen közvetítse Isten akaratát és igazságát az emberek számára. A szerzők közben megőrizték saját stílusukat, gondolkodásukat, történeti és kulturális környezetüket, de a végeredmény mégis Isten szava lett, emberi nyelven. A Biblia tehát egyszerre emberi és isteni mű – Isten üzenete, amelyet embereken keresztül adott.

A Biblia értelmezése a keresztény hagyományban réteges: a szövegeknek van szó szerinti, allegorikus, morális és anagogikus olvasata. Vegyük példaként a Vörös-tengeren való átkelés történetét, amelyet Mózes vezetésével élt át Izrael népe. A lexikális értelmezésben ez egy történeti esemény, amelynek során a választott nép kiszabadul az egyiptomi rabszolgaságból, amelyben Isten hatalma és gondviselőereje mutatkozik meg. Allegorikus értelemben a Vörös-tengeren való átkelés a keresztség előképe: ahogyan Izrael a vízen keresztül szabadult meg a szolgaságtól, úgy a keresztény ember a keresztség által szabadul meg a bűn rabságától, és lép be az új életbe Krisztusban. Morális, vagyis tropologikus szempontból ez a történet arra hív, hogy a mindennapi életünkben is merjünk bízni Isten vezetésében, még akkor is, ha előttünk a „tenger”, mögöttünk pedig az „ellenség” áll. Az átkelés példája erősíti a hitet és a reményt. Anagogikus értelemben pedig a Vörös-tengeren való átkelés a végső szabadulást, az örök életre való átmenetet jelképezi: Isten népét nemcsak a földi megpróbáltatásokból szabadítja meg, hanem az örökkévalóság felé vezeti. Így a történet egyszerre tanít a múlt eseményeiről, Krisztus üdvözítő művéről, a keresztény életvezetésről, és a végső reményről, amely beteljesedik az égi haza elérésében.

A Biblia teljesen egyedi, semmilyen más vallási hagyománynak nincs ilyen könyve.

A muszlimok szent irata, a Korán, a hagyomány szerint közvetlenül Allah szava, amelyet Gábriel arkangyal közvetített Mohamed prófétának arab nyelven. A Korán tehát semmilyen értelemben sem emberi mű, hanem Allah örök és változatlan beszéde. Emiatt a Korán autentikus formája csak arab nyelven létezik, a fordításokat nem tekintik teljes értékű kinyilatkoztatásnak, inkább magyarázatnak. A szöveg felépítése nem történeti ív, hanem kijelentések és törvények gyűjteménye. A hangsúly inkább az isteni akarat közvetlen kinyilvánításán van, ezért az értelmezés elsősorban jogi és erkölcsi irányban hangsúlyos. A Korán a zsidókat és a keresztényeket a „Könyv emberei”-nek nevezi, azaz olyanoknak, akiknek írásos kinyilatkoztatása van.

A hinduizmus legősibb szent szövegei, a Védák, védikus szanszkrit nyelven születtek, amelyet ma már senki nem beszél anyanyelvként. A Védákat a hagyomány szerint a bölcsek „hallották” az istenektől, és szigorú szóbeli hagyományban adták tovább. A szövegek himnuszokat, áldozati formulákat, rituális előírásokat és filozófiai elmélkedéseket tartalmaznak. A középpontban a dharma, a kozmikus és erkölcsi rend áll. A recitáció hangzása önmagában is szent, ezért a helyes kiejtés kulcsfontosságú. A mai gyakorlatban főleg papok, tudósok és szanszkritot tanuló diákok olvassák, de a szövegek spirituális tekintélye az eredeti nyelvhez kötődik.

Ha összevetjük a három hagyományt, világos különbségeket látunk. A Biblia történeti és üdvtörténeti ívben tárja fel Isten és ember kapcsolatát, amely Krisztusban teljesedik be, és amelynek értelmezése sokrétű. A Korán közvetlen, arabul adott kinyilatkoztatásként áll a muszlim hit középpontjában, és főként jogi-erkölcsi iránymutatásként funkcionál. A Védák és más hindu szentiratok pedig a világ ciklikus rendjét és az ember spirituális útját írják le, rituális és filozófiai hangsúllyal. A keresztény Biblia egyedisége éppen abban mutatkozik meg, hogy összekapcsolja a történeti valóságot, a lelki tanítást és a végső beteljesedést, miközben Krisztusra irányítja a hívő ember életét.

A Biblia mind a mai napig a világon a legtöbbet eladott könyv, becslések szerint több, mint 5 milliárd példány kelt el belőle, messze megelőzve ezzel a második helyezettet, Mao Ce-tung vörös könyvét, amiből 1 milliárd. Csak összehasonlításképpen: a világon a legnépszerűbb irodalmi mű Cervantes Don Quijote című regénye, ami 500 millió példányban fogyott, ugyanannyiban, mint a Harry Potter sorozat összes könyve.
Szent Jeromos hitvalló, könyörögj érettünk!