Nádor Koppány Zsombor vezető kutató kollégánk a Reaktor podcastjének vendége volt.

/A beszélgetésből itt csak néhány gondolatot emelünk ki, a teljes beszélgetés meghallgatható, olvasható a bejegyzés alján található linken./

A kérdésre, miszerint egy magyar embernek ma miben lehet más a vallásfelfogása, mint a korábbi korok emberének, Nádor Zsombor azt válaszolta: 

„A 20. század közepe környékén megjelent a posztmodernnek egy teljesen új alapbeállítódása, ami tulajdonképpen leszivárgott most már a mindennapi életig. Egy alapállás lett a filozófia elméleti megfontolásokból, és a modernitással ellentétben mutat új nehézségeket és új lehetőségeket is.

Egy-két rövid példát mondanék. A modernitásnál elég, ha mondjuk Nietzsche vagy Marx elméleteire gondolunk. A modernitás alapvetően egyház és vallásellenesnek tűnt, legalábbis úgy en bloc főbb vonalaiban. Ezzel szemben a posztmodern nyitott a vallásra, pontosabban nyitott a vallásnak egy spirituális, egyéni megközelítésére, ugyanakkor egy nagyon erős intézmény, tekintély és dogmaellenesség van benne. A posztmodern lényegéből fakadóan magát a nagy elbeszélést, a narratívát tagadja, és ebben éppúgy benne van Hegelnek, a hegeli rendszernek a tagadása, mint a krisztusi evangéliumé. Meg kell találnunk azokat az új eszközöket, amikkel ki tudjuk használni a posztmodernnek a vallási nyitottságát, viszont tudunk válaszolni azokra az intézmény- és tekintélyellenes beállítódottságaira, amivel a modernitásban nem kellett megküzdeni.”

És hogy miben támadhatja a posztmodern megközelítés a kereszténységet?

Nádor kiemelte, hogy valójában a legnagyobb gond az, hogy nem támadja. „Most ez bármennyire is cinikusan hangzik: nem foglalkozik vele. A korunkban tapasztalható gyakorlati ateizmusnak az a lényege, hogy a legtöbb ember úgy tesz, úgy él, mintha Isten nem volna. Nem foglalkozik már azzal az állítással, hogy van-e Isten, nem mondja azt, nem üvölti a világba nietzschei kábult őrülettel, hogy Isten meghalt, egész egyszerűen nem foglalkozik vele, és úgy tesz, mintha nem lenne. Azért mondom, hogy talán ez a legnagyobb baj, mert így önmagában nem csak meggyőzni kell az embereket, hanem először magát az érdeklődést kéne a témával kapcsolatban felerősíteni.

Mindeközben nagyon érdekes: vallásszociológiai mérések szerint Európában „messze többség az, aki az Isten létét, illetőleg a lélek halhatatlanságát vallja. Viszont a második, harmadik helyen ezek után a lélekvándorlásnak a tana áll, és csak azt követi a Szentháromság, vagy Jézus Krisztusnak a feltámadásába vetett hit.

Ebből látszik, hogy egyrészt egy nagy missziós terület az, ahol élünk, másrészt rengeteg tévedés, de ugyanakkor nyitottság is társul hozzá.

A teljes beszélgetés ezen a linken meghallgatható, olvasható.