Az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa éppen ezért felszólította az Európai Uniót, hogy nevezzenek ki egy koordinátort a keresztényellenes gyűlölet elleni küzdelemre.

A keresztény gyökereit vállaltan tagadó, és a kereszténységét nyíltan levetkőzni kívánó európai politikai közösséget tekintve egy realista kereszténynek nem túlzás azt mondani válaszul a fenti kérdésre, hogy semmit. 

Hiszen nem véletlen, hogy

a brüsszeli Európai Történelem Háza hat emeletnyi tárlatán nincs egy apró lábjegyzet sem a kereszténység meghatározó évszázadairől,

arról a másfél évezredről, ami az antikvitás és a felvilágosodás között Európa leglényegét jelentette; valamint az sem véletlen, hogy a sajtó sosem volt hangos például a franciaországi, bevándorlók által megkéselt vagy lefejezett papok történetétől.

Ellenben külön protokollja van az Uniónak a zsidó-, illetve muszlimgyűlölettel szembeni küzdelemre.

A Katolikus Egyházat az uniós színtéren hivatalosan képviselő Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa éppen ezért felszólította az Európai Uniót, hogy nevezzenek ki egy koordinátort a keresztényellenes gyűlölet elleni küzdelemre, hasonlóképpen a zsidók és muszlimok ügyéhez.

Alessandro Calcagno, a püspökök alapvető jogokkal foglalkozó tanácsadója hangsúlyozta: „Nem áldozattá válásról van szó, hanem a védelem eszközeihez való egyenlő hozzáférésről.”

A tanácsadó azt is kifejtette, hogy „meg kell törni a »többség kontra kisebbség« dinamikát, amely egyes politikai döntéshozók megközelítését jellemzi”, mert nem szabad csak a vallási kisebbségnek számító vallási közösségek védelmének prizmáján keresztül szemlélni ezt az ügyet.

(Kép forrása: X)