A napokban felvetődött Facebook-oldalunk néhány hozzászólásában a keresztes háborúk igazságtalansága, próbálván igazolni az Egyház “kegyetlenségét”, ezért arra gondoltunk, a vitát kiegészítve néhány dolgot leszögezünk a keresztes háborúkról. Varga Gergő Zoltán összegzése.

Kr.u. 600-ban nem csak Európa, de a Közel-Kelet túlnyomó része és az észak-afrikai országok is mind keresztény országok voltak.

A 600-as években megjelenő iszlám 2-3 évszázad alatt maga alá gyűrte nem csak a Bizánci Birodalom tekintélyes részét, de az Ibériai-félszigetet is nagyrészt bekebelezte.
A Földközi-tengeren a Római Birodalom a legbiztonságosabb vízi kereskedelmi útvonalakat tartotta fent, amit a regulázatlan arab hajók – nevezzük őket kalózoknak – teljesen szétvertek. Ezek a kalózok valóságos senkiföldjét varázsoltak mindenfajta kereskedelem számára a térségben. Ez súlyos csapás volt az európai kereskedelem és gazdaság számára, aminek hatását nagyjából 400 évig szenvedte a kontinens.

Nem véletlen, hogy az iszlám ún. “aranykorát” 700-1100-ig datálják. Európa ebben az időszakban jóformán el volt szigetelve az ismert világ többi részétől, és folyamatos támadás alatt állt.

Az első keresztes háborús hangok 846-ban jelentek meg, amikor egy arab fosztogató hajó felhajózott a Tiberiszen és feldúlták a római Szent Péter- és Szent Pál-bazilikát.

A keresztes hadviselés gondolata azonban 1000 után szilárdult meg, amikor az Ibériai-félsziget nagy részét maga alá gyűrő Córdobai Kalifátus elkezdett észak felé terjeszkedni, végigmészárolva (fegyverteleneket is), kifosztva, felgyújtva és rabszolgasorba hajtva (nőket és gyerekeket is) az összes útba eső nagy keresztény várost, mint például Barcelona vagy León.

Tehát 4-500 év fosztogatás, rabszolgásítás, és a kontinens súlyos anyagi megroppantása következtében megindították a „visszahódítást” (Reconquista), amivel elsősorban Ibéria felszabadítását célozták.

Ez a válaszlépés se túlzó, se igazságtalan nem volt Európa részéről.

A nyugati helyzet nem volt tehát rózsás, de keleten, ha lehet mondani, még brutálisabb dolgok mentek végbe. 1064-ben a szeldzsuk törökök olyan szinten feldúlták az akkori örmények országát, hogy majdhogynem a teljes populáció elvándorolt, létrehozva egy új királyságot, máshol, a Kilikiai Örmény Királyságot.

35 év leforgása alatt a törökök nagyobb keresztény területet hódítottak meg a Közel-Keleten, mint Franciaország területe, így már keletről is hihetetlen veszélyt jelentettek Európára nézve.

Ebben a kétségbeesett helyzetben üzent a római pápának I. Alexiosz (Elek) bizánci császár, és így indult meg – az akkor már 50 éve szakadásban lévő keleti és nyugati egyház közötti együttműködésben – az első keresztes hadjárat.