Európa zsidó közösségei rég nem látott félelemben élnek. A legfrissebb hír egy manchesteri tragédiáról érkezett: egy férfi járművével hajtott a zsinagóga közelében tartózkodó járókelők közé, majd késsel is támadásba lendült. Három ember meghalt, többen megsérültek. A helyszín és az időpont is szimbolikus – zsinagóga, Jom Kippur napján –, a szándék világos: a zsidó közösség megfélemlítése. Bár bizonyos politikai szereplők előszeretettel bélyegzik a hasonló tragédiákat „elszigetelt eseteknek”, ez az eset korántsem az. Az utóbbi években túl gyakran érkezik hír a szigetországból hasonló atrocitásokról, és a politikai döntéshozók katasztrofális helyzetkezeléséről: elég csak a southporti kisgyermek-késelésre, vagy az ezt követő tüntetéseken való tömeges letartóztatásokra gondolni. Joggal érezhette azt az angol társadalom, idegenné váltak saját országukban.

A brit közvélemény a tragédiák okát keresve nem kerülheti meg a nemzetközi összefüggéseket. Alig néhány napja az izraeli haditengerészet feltartóztatott több segélyszállító hajót, amelyeket aktivisták indítottak a gázai blokád megtörésére. Izrael jogi érvelése világos: a Gázára kivetett tengeri katonai blokád a háborús helyzetből fakadó biztonsági intézkedés, amelynek megszegése nemzetközi jogi következményekkel jár. Emberi jogi szervezetek ezzel szemben „önkényes elfogásról” és a palesztin lakosság tudatos éheztetéséről beszélnek. A képek, amelyek a világot bejárják – aktivisták bilincsben, hajók lefoglalva – újabb érzelmi hullámokat indítanak el, és ezek a hullámok rendre elérik az európai városok utcáit is.

Az Egyesült Királyságban a társadalmi helyzet mindezt felerősíti. A 2011-es népszámláláskor az angliai muszlimok aránya még 4,8 százalék volt, 2021-re viszont 6,7 százalékra nőtt. Ez tíz év alatt mintegy 44 százalékos közösségi gyarapodást jelent – közel 1,2 millió fővel. A növekedés oka részben bevándorlás, részben a fiatalabb korstruktúra és a magasabb születési ráta. Éves átlagban ez 3–4 százalékos bővülést jelent. Ez önmagában természetes demográfiai folyamat, ám a politikai és vallási feszültségekkel együtt ez egy olyan puskaporos hordó, aminek már csonkig égett a gyutacsa.

A békét ugyanakkor nem szolgálja az általánosítás: a muszlimok között is élnek békeszerető polgárok, viszont tény, hogy minden nemzetközi feszültség, különösen a Közel-Kelet eseményei, a brit utcákon is visszhangot keltenek. Izrael politikáját sokan nem tudják, vagy nem akarják megkülönböztetni a diaszpórában élő zsidóktól – így a harag a legvédtelenebbekre zúdul. Ezért történhet meg, hogy egy manchesteri hívő, aki imára igyekszik, hirtelen célponttá válik.
A kép tehát riasztó: a Közel-Kelet katonai blokádjai és tengeri flottillái, az európai városok demográfiai változásai és a közösségek közötti bizalmatlanság ugyanannak a folyamatnak a részei. És ennek a folyamatnak a végén nem ritkán vérrel borított járdák, gyászoló családok és megfélemlített vallási közösségek állnak. Az izraeli és palesztin konfliktus tehát nem marad a térség határain belül.

/Az írás eredetileg a „Misszió” – Keresztény DPK Facebook-csoportjában jelent meg./