Emlékezzünk.

79 évvel ezelőtt – a németek európai kapitulálását követően – a Csendes-óceáni hadszíntéren tovább folytatódó háborút lezárandó Truman amerikai elnök kiadta az utasítást a Fehér Házban, amellyel elrendelte az atombomba bevetését Japánnal szemben. Az amerikai hadvezetés maximalizálni akarta a pusztító, új fegyver okozta sokkhatást, így – miközben a hagyományos légicsapások előtt szórólapokon szólították fel a helyi lakosságot a városok elhagyására – a két atombomba ledobása előtt szándékosan elmaradt az evakuálási felhívás.

Az eredetileg tervezett öt célpont közé került volna Japán régi fővárosa, Kiotó is, melyet a visszaemlékezések szerint egy hadügyi államtitkár, Henry L. Stimson mentett meg, aki korábban a városban töltötte a nászútját, s csodálta pagodái szépségét. Egészen Truman elnökig elment, hogy közbenjárjon, vegyék le a várost a listáról. Az időjárásnak köszönhette megmenekülését a másodikként kiválasztott célpont, Kokura. A városnál augusztus 9-én felhős volt az idő, ráadásul a helyi acélművekben pakurát égettek, ezért sűrű füst borította az eget. A bombázó különítmény innen továbbrepült a pótlólagos célpont, Nagaszaki felé…

Augusztus 6-án Hirosimára egy Little Boy elnevezésű, dúsított urániumot tartalmazó bombát dobott le az amerikai hadsereg, mely maghasadásból nyerte hatalmas energiáját. Három nappal később, augusztus 9-én Nagaszakira egy Fat Man nevű, plutónium töltetű atombombát dobtak le egy bombázó fedélzetéről. A világtörténelemben ez a két eset az egyedüli példa nukleáris fegyverek háborús alkalmazására.

Hirosima és Nagaszaki tragédiája máig felfoghatatlan.

Vakító fényjelenségről számoltak be a szemtanúk, kékesfehér tűzgolyóról meséltek, néhány másodperc elteltével pedig erős lökéshullámok követték a detonációt. A robbanás 16 kilotonna TNT erejének felelt meg. Mintegy másfél-két kilométeres körben szinte minden megsemmisült. 70-80 ezer ember azonnal életét veszítette, közülük 20 ezren lehettek katonák, ám az áldozatok többsége civil volt. 1945 végéig a sugárfertőzés miatt mintegy 140 ezerre nőtt a halálos áldozatok száma,1985-ig pedig további 65 ezren haltak meg az atomtámadáshoz köthető betegségekben. Hirosima épületeinek 70 százaléka elpusztult.

Nagaszakiban a plutóniumrobbanást nem követte tűzgolyó, ám a detonáció mérhetetlen pusztítást végzett, noha a hegyek a település nagyobbik részét megvédték. A robbanás 21 kilotonna TNT-nek megfelelő erejű volt. A bombát szállító repülőnek már alig volt üzemanyaga, éppen csak elért az akkor már amerikai kézben lévő Okinava szigetéig. Nagaszakiban 39 ezren azonnal életüket veszítették, 1945 végéig mintegy 70 ezren, 1985-ig pedig további 24 ezren haltak meg.

Augusztus 15-én, hat nappal Nagaszaki bombázása után Japán Hirohito császár rádióbejelentésével feltétel nélkül megadta magát a szövetséges erőknek és véget ért a második világháború. Ám a bombázások szerepe a megadásban és a felvetődő súlyos morális kérdések máig heves viták tárgyát képzik. A világ nukleáris készletei jelenleg mintegy 150 ezer hirosimai bomba robbanóerejét teszik ki.

1981. február 25-én II. János Pál pápa meglátogatta Hirosimát. Innen intézte az egész emberiséghez emlékezetes békeszózatát:

„A háború az ember műve. A háború elrabolja az emberek életét. A háború maga a halál. Különösen érezzük ezt Hirosima földjén. Üzenem minden ország kormányának, politikusainak, gazdasági vezetőinek: esküdjünk fel az igazságosságon alapuló békére! Erőszak és gyűlölet helyett ápoljuk a bizalmat és együttérzést. Fejtsük ki minden erőnket, hogy soha többé ne legyen háború!”