„Minden olyan nap, amelyet Istennek szentelünk, szent napnak, ünnepnek tekintendő, ebben az értelemben tehát Hamvazószerda is ünnep. A kötelező ünnepek középpontjában azonban a Feltámadás áll. Éppen ezért a kötelező egyházi ünnepek az örvendezésnek és az ünneplésnek a napjai. Még Nagyböjt ideje alatt is a vasárnapokon Krisztus feltámadását ünnepeljük.

Bizonyára észrevették, hogy Nagycsütörtök és Nagypéntek sem kötelező ünnep. Ez azonban nem csökkenti a jelentőségüket. Egyszerűen nincs értelme ezeket a napokat kötelező ünnepként megünnepelni, mivel a céljuk az, hogy eszünkbe juttassák Urunk halálát és a mi saját elmúlásunkat – a fizikai halálunkat, és azt, hogy meghalunk magunknak, hogy elkerüljük a lelki halált.

Isten nem kényszerít bennünket arra, hogy felvegyük keresztünket és kövessük őt, de meghív bennünket erre.

Mindezeket előrebocsátva, tudunk-e mégis jobb helyet arra, hogy megkezdjük a Nagyböjti időszakot, mint azt, hogy elmegyünk misére? Egy hosszú utazás veszi ma kezdetét, és szükségünk van arra az erőre, amelyet a hamvazószerdai liturgikus olvasmányok és az Eucharisztia adhat nekünk. És ugyan hogyan tudnánk még jobban tudatosítani Nagyböjt lényegét, hogy „porból vagyunk és porrá leszünk”, és hogy ezért bűnbánatot kell tartanunk és hinnünk kell az Örömhírben?

Hamvazószerda nem kötelező ünnep, hanem a meghívás szent napja.”