A karácsonyi készülődésben minden szép és díszes, csak épp az ünnepelt hiányzik az egészből – nagyon. Ezért az idei adventben szeretnénk Jézusra irányítani a figyelmet: „Jézus nélkül nincs karácsony!” címmel, december elsejével online kampányt indítunk. /Máthé Zsuzsa írása/

„Szeptember közepe táján még ragyogott a nap és rövidnadrágban – a légkondis bolt hűvösére vágyva – rohantam be bevásárlókocsimba kapaszkodva a közeli szupermarketbe a szokásos heti nagycsaládos anyagbeszerzésre.

Rutinos vásárlóként lépegettem polcról polcra, miközben megakadt a szemem a szezonális termékek részlegének kínálatán, melyek között egy hete még kerti grillezéshez szükséges portékák sorakoztak. Meglepetten láttam, hogy a polcok megváltoztak, karácsonyi, piros-arany színt öltöttek, a rekkenő hőségben telet idéző finomságoktól, szaloncukortól, Mikulás és hóember figuráktól roskadoztak.

Már megint egy picit hamarabb, már megint itt van a lényegétől és rendelt idejétől egyre inkább megfosztott, gigászi üzletté és egy hamis pihe-puha illúzióvá torzított nagy „karácsony-biznisz”.

Jézus-mentesen, kizárólag cuki, bohókás és píszí módon, csakis a filmes élményekből, gyerekkori nosztalgiákból kevert, némi jóemberkedős filantrópiával fűszerezett kellemes ünnepet ígérő hangulatra koncentrálva, és persze hasznos mellékhatásként a bankkártyák minél alaposabb megkopasztását sem feledve.

Nem szeretnék álszent vagy szenteskedő lenni, magam is örömmel rendezgetek mikulásvirágot a nappaliban vagy kapcsolom be a karácsonyi fényfüzért, ahogy ilyentájt jólesik a fahéj és szegfűszeg illata, a gyertyafény, és karácsonyfából is mindig szép magasat választok otthonra, legalább annyira a saját kedvemre is, mint a gyerekekére.

De mégiscsak szembeötlő, mennyire elszakadt az Isten-gyermek születésének világot megrengető csodájától karácsony ünnepe. Ordítóan hiányzik belőle a lényeg. Alig esik szó az Ünnepeltről, aki egyszerre kiszolgáltatott, törékeny kisded, aki Isten létére alázattal emberré lett és az emberiség minden bűnét a kereszten elhordozó Megváltó. A karácsony idilli képeslapjából azonban kivágtuk Őt, mint egy születésnapost a torta mellől. Mintha attól tartanánk, hogy jelenléte kényelmetlen, mert saját lelki vakságunkra, életünk szőnyeg alá söpört végső kérdéseire világíthatna rá: mi végre, kinek a szándékából létezünk, is mi lesz velünk elmúlásunk után?

Azt hisszük, csillogó aranyboákkal, hatalmas ajándékcsomagokkal, harsány, sokszor űzött és ideges készülődésünkkel és cukormázas dalainkkal elfedhetjük azt a fájdalmas hiányt, ami Jézus mellőzéséből, partvonalra állításából fakad külsőségekben és a létkérdések elől való menekülésünk rohanásában elmerült életünkben.

Fontos a családi együttlét, a meghitt otthon, az adventi találkozások, de még lényegesebb volna a szobánk csendjében reggel vagy este imára kulcsolni a kezet, kinyitni és olvasni a Bibliát vagy közösségben imádkozni és persze a szeretetet gyakorlattá ültetve segíteni a környezetünkben élő anyagi, s nem kevésbé a lelki rászorultakat.

Mert a karácsony Jézus felismerése nélkül nem hozhat megújulást, nem szűnhet a minket és világunkat szorongató békétlenség, nélküle nem tudunk megbirkózni emberileg megoldhatatlannak tűnő nehézségeinken, a társadalmaink szövetét gyengítő szellemi erőkön és a mai bölcsőkbe sem születnek majd tüneményes kisbabák. Jelenleg generációk nőnek fel a keresztény gyökerek táplálásával naggyá lett Európában anélkül, hogy Jézus tanításait – az élő hitet hallásból fakasztva – megismerhetnék, megfontolhatnák és dönthetnének követése mellett.

De Ő ma is, ebben a lelkileg kiégett, megcsömörlött és értékrendjében felbillent 21. században, az előttünk álló adventben is az ajtónk előtt áll és zörget. Nincs késő beengedni életünkbe most sem. Advent első vasárnapjára készülve van lehetőségünk személyesen és közösségeinkkel is lélekben elindulni a napkeleti bölcsekkel együtt a betlehemi jászolhoz, ahol valójában mindig, 2024 esztendeje a születésnapos ajándékoz meg bennünket.”

(Az írás eredetileg a Mandiner 2024. 11. 28-i számában jelent meg.)