A CPAC-et a ‘70-es évekbeli indulása óta az amerikai jobboldal legprominensebb eseményei között tartják számon

A CPAC-et a ‘70-es évekbeli indulása óta az amerikai jobboldal legprominensebb eseményei között tartják számon, az első európai fórumot pedig két éve szervezte meg az Alapjogokért Központ Budapesten.

Nem véletlen, hogy a nemzeti erők nemzetközi összerendezését célzó esemény az amerikai vonalon kívül éppen hazánkban kerül megrendezésre. Az idei eseményen felszólaló republikánus elnökjelölt Rick Santorum elmondta, hogy ő egész egyszerűen azért vállalta a fellépését, mert szerinte van olyan terület, amiben Magyarország sokkal sikeresebb, mint az Egyesült Államok – például a gyermekvédelmi intézkedések terén.

Hazánk tehát ma jel a világban minden nemzeti érdekeket szem előtt tartó, keresztény alapértékek mentén politizáló csoport számára. Erre többen is reflektáltak, Andy Harris, Maryland állam kongresszusi képviselője például a menekültpolitikánkat, valamint az Európai Unión belüli, ellenszélben való helytállásunkat méltatta.

A nemzetközi kapcsolatok építésére kiválóan alkalmas eseményen szinte mindenki kifejezte, hogy a június 9-i Európai Parlamenti szavazástól radikális változást várnak nemcsak Európában, de a globális erőterek változásában is: a liberális hegemóniának – úgy a kultúrában, mint a politikában – egyszerűen véget kell vetni!

Az amerikai politikusok egy másik kardinális témában is rendre megnyilatkoztak: megerősítést nyert, hogy Trump újbóli megválasztása esetén azonnal véget vetnek az orosz-ukrán harcoknak.

A fajsúlyos kérdések mentén tematizált CPAC viszont ennek ellenére (vagy éppen ezért?) fantasztikus, valódi összetartozástól vibráló légkörben telt, az előadások alatt és közben a kedélyesen hömpölygő emberáradat, az emlékezetes találkozások és a tartalmas beszélgetések tették igazán színessé számunkra az élményt.

Jövőre ugyanitt?