
„Az pedig, hogy a spiritiszták között sok a csaló, egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy nincsenek szellemek és démonok, ugyanúgy nem, ahogy a hamis pénz sem bizonyíték arra, hogy a Nemzeti Bank nem létezik.” Krúdy Tamás írása.
Október 31-én, azaz Mindenszentek előtt egy nappal évről-évre fellángol a vita egyházias körökben, hogy szabad-e bármit is ünnepelni Halloween-kor. Családunk is erősen megosztott a kérdésben, sőt, azt is mondhatnám, hogy meghasonlott, hiszen egyik évben a feleségemmel együtt mi is maszkot öltve jártuk be a szomszédságot kevésbé csokiért és cukorkáért, mint inkább némi jó szóért és egy kis pálinkáért, míg a következő évben a gyerekeinknek sem engedtük meg.
A probléma gyökere természetesen oda nyúlik vissza, hogy mit is ünneplünk, kire-mire emlékezünk Halloweenkor. A kérdéshez kapcsolódó olvasmányaim alapján elég biztosnak tűnik, hogy a Halloween eredetileg kelta pogány ünnep volt, amit szemfüles hittérítők aztán megkereszteltek és így lett belőle Mindenszentek vigíliája, angolul All Hallows Eve, azaz Minden Lelkek Éjszakája. A kelta majd később az angolszász kultúrkörben a Halloween tulajdonképpen a mi halottak napi megemlékezésünknek felel meg, amikor a még tisztítótűzben lévő lelkekért fohászkodunk. November 1-én, Mindenszentekkor pedig azokat ünnepeljük, akik már biztosan üdvözültek, akár ismerjük őket, akár nem. A Halloween tehát alapvetően egy katolikus ünnep, olyannyira, hogy az Egyesült Államokban eleinte be is volt tiltva, majd ez valahogy elfelejtődött, és egy bő évszázaddal ezelőttől a protestánsok is elkezdték tartani. És a pizzához, a kávézáshoz, illetve annyi minden máshoz hasonlóan, ami eredetileg Európából érkezett az Újvilágba, az amerikaiak a Halloweent is a saját képükre és hasonlatosságukra alakították, majd visszaexportálták az Öregkontinensre – és az egész világra. Szóval, amilyen formájában ma ismerjük, a Halloween is amerikai találmány, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Nem véletlen tehát, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkek helyett, sokkal inkább a hollywoodi horrorfilmek juthatnak ma eszünkbe róla. Talán meglepő – engem legalábbis meglepett – de az amerikaiak karácsony után Halloweenkor költenek a legtöbbet, ami biztosan nagyon tetszene a közép-európai kis- és nagykereskedelemi hálózatoknak is. Létezik tehát egy erős akarat, amely arra irányul, hogy a világnak ezen a táján is polgárjogot nyerjen ez az ünnep, aminek lehet örülni vagy nem örülni, amelyben a nagyközönség hívő és hitetlen része egyaránt megosztott.
Nagyon nem örül a Halloween-nek például Jaromir Smejkal atya, a csehországi Kurdejov plébánosa, aki tavaly körbejárt a filiájában és eltaposott minden útjába kerülő töklámpást. Híre bejárta a világsajtót, annál is inkább, mivel egy parkban kisgyerekek által készített aranyos töklámpásokat is lerombolt. A média egységesen szörnyülködött ekkora – meglepő módon nem bigottság, hanem – tudatlanság láttán. Smejkal atya ugyanis kötelességének érezte, hogy a gyerekek érdekében eltapossa a töklámpásokat, akiket a démoni befolyástól és az ártó szellemektől kívánt ezáltal megóvni. Démonok, szellemek? Micsoda ostobaság! Az evidence-based tudományosságra alapuló korunkban ki hihet még ilyenekben?
Érdemes ebben a kérdésben (is) a 20. század nagy spirituális tanítómesteréhez, az angol Gilbert Keith Chestertonhoz fordulni, aki 1906-ban Szkepticizmus és Spiritizmus címmel esszét írt a témában, amiben rendkívül szellemesen bizonyítja, hogy tudományos eszközökkel nem lehet megközelíteni a szellemvilágot. „Semmi bajom nincs a spiritizmussal, amennyiben az lelkes és hittel teli. Ebben úgy látom, hogy hasonlít a szexhez, a zenéhez, a költészethez és a nagy vallásokhoz, mindahhoz, ami hősiessé tette az emberiséget. Nem ellenszenves számomra a spiritizmus, amíg valóban spirituális. Azt viszont kifogásolom, amikor tudományos színezetet akar ölteni… egyetlen vallás sem volt annyira istenkáromló, hogy tudományos vizsgálatnak akarta volna alávetni az istenét, hogy kiderítse, miből van. A bacchanáliák hívei sosem mondták, hogy „vizsgáljuk meg, van-e boristen.” Olyan nagyon élvezték a bort, hogy természetesen kiáltottak a bor istenéhez… A modern emberek annyira valószínűtlennek tartják a természetfelettit, hogy látni akarják. Én viszont olyan valószínűnek tartom, hogy inkább békén hagyom. A szellemek nem érik meg ezt felhajtást; tudom, hiszen magam is szellem vagyok…”
Vagyis aki a tudományosság nevében utasítja el a természetfeletti létezését, az hülyeséget beszél. Ebből a szempontból még a spiritiszták is jobbak, mert a természetfelettit elfogadják annak, ami: természetfelettinek.
Az pedig, hogy a spiritiszták között sok a csaló, egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy nincsenek szellemek és démonok, ugyanúgy nem, ahogy a hamis pénz sem bizonyíték arra, hogy a Nemzeti Bank nem létezik. Sőt éppen az ellenkezőjére az.
Szóval visszatérve a cseh Smejkal atya tettéhez, én a mostani hitemmel nem mennék ki töklámpásokat pusztítani. De hogy ez mindörökre így is fog maradni, arra már nem mernék mérget venni.