Furcsának hathat, miért épp a „hit” lett az a szó amelyet a magyar nyelv és kultúra ápolását őriző Montágh Testület kiválasztott a 2024-es év utólagos mottója gyanánt.
Hiszen a hit a keresztény ember számára nem csupán egyetlen év, hanem minden év minden órájának meghatározó eleme, ráadásul valljuk: ez nem egyszerűen egy emberi döntés következménye, hanem isteni ajándék.
Hinni sok mindenben lehet, a transzcendenstől végképp elszakított posztmodern ember pedig – saját korlátoltságát elhazudva – leginkább önmagában és saját képességeiben szeret hinni.
A Testület kifejezte azonban, hogy itt arról a hitről van szó, amely felfelé irányozza tekintetünket.
Mint írták: „Jelentése magába foglalja a világot összetartó és minden körülmények között óvó gondviselésbe vetett bizalmat, az egymásban bízni tudás képességét, és a földízű logika fölé emelkedve azon képességünket, hogy higgyünk az isteni és emberi jóságban, bármi történjék is körülöttünk”.
Ezzel a reménységgel kéz a kézben járó hittel induljunk neki az újévnek: legyen vége háborúnak, legyen vége széthúzásnak, és legyen vége az emberek millióinak életét megkeserítő percdivatok és percérdekek mentén való politizálásnak is.
(A képen a somló-hegyi Szent István-emlékmű látható. Forrás: Zaol.hu)
