El a kezekkel a gyermekeinktől! – Antal-Ferencz Ildikó a Stop Gender konferenciáról

Az előadásokat és a közöttük bemutatott videóüzeneteket nézve-hallgatva egyszerre töltött el borzongás a tőlünk nyugatabbra élő gyermekek (és szüleik) kiszolgáltatottsága okán és öröm, hogy a magyarországi szülők alkotmányos segítséget kapnak gyermekeik védelme érdekében a gender-lobbival szemben. Utóbbi persze nem jelent teljes biztonságot, nekünk is résen kell lenni, de mégis sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk, mint külföldi szülőtársaink és azok gyermekei, azaz a jövő nemzedéke. Az előadók sokféle szempontból közelítették meg a kérdést, de mondandójuk egy irányba mutatott: egyértelmű, világos üzenetek kellenek és bátor kiállás azok védelmében.

Nacsa Lőrinc képviselő, a Szent István Intézet egyik alapítója köszöntőbeszédében olyan jelenségekkel indokolta a konferencia szükségességét, minthogy a szavak jelentése elveszett, a nemek közötti határok elmosódnak, gyermekeinket félrevezetik identitásukban, s ezekkel a folyamatokkal szemben üzeneteinkben „tiszta, hangos és egyértelmű módon kell felhívni a figyelmet a veszélyre és annak valódiságára”.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője így fogalmazott: Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a gyermekek jövőjét sorskérdésnek tekintik, ahol merünk arról beszélni, hogy kit és mit engedünk a gyermekeink közelébe, s ahol egyre többen vállalják ezért a liberálisok és a közösségi média retorzióit is. Nemzetközi példák sorával mutatta be, hogy az LMBTQ-mozgalom egy olyan gyorsan terjedő globális ideológia, amely nagy erőket mozgat meg a család intézményének gyengítésére, a társadalom kohéziós erőinek lebontására, az evidenciák megkérdőjelezésére. Ebbe beszálltak az álcivil szervezetek, médiaszolgáltatók, nagyvállalatok és filmes tartalomgyártók, hirdetve a gender-ideológiát és szoktatva a gyermekeket a saját identitásuk megkérdőjelezéséhez.

Ez nem érzékenyítés, hanem erőszakos befolyásolás – hangsúlyozta, amelynek során „vér szerinti örökösök hiányában ideológiai örökösöket igyekeznek nevelni az LMBTQ-mozgalom számára”.

A Nyugaton már több formában megjelenő jelenség hazánkba is betört, és egyre nagyobb teret követel magának az óvodai-iskolai érzékenyítések, a szivárványos mesekönyvek és a szülők megkerülése révén; sokan úgy gondolják, hogy a szexuális propaganda ezzel „átlépte a vörös vonalat”, hiszen az LMBTQ-mozgalom felrúgta azt a konszenzust, miszerint a szexualitásnak nincs helye ebben a életkorban - mondta, hozzátéve: ezért próbálnak kormányzati szinten is érvényt szerezni a mondatnak: „El a kezekkel a gyermekeinktől!” Ebben a jogi védelemben az Alkotmány képezi a magyar álláspont jogi kereteit, miszerint csak a szülők dönthetnek a gyermekeik neveléséről, mások pedig kizárólag az ő beleegyezésükkel. Szerinte a liberálisok nem bíznak a szülőkben, vagy akadályként tekintenek rájuk az LMBTQ-ideológia terjesztéséért vívott harcban. Utolsó pillanatban léptünk közbe a tavasszal elfogadott pedofil-ellenes és gyermekvédelmi törvénycsomaggal - emelte ki, majd összefoglalta annak legfontosabb megállapításait: a pedofilok többé nem rejtőzhetnek el, 2022 február 1-től elérhető nyilvántartás készül róluk; új, minősített eseteket vezettek be a gyermekpornográfia kapcsán (12 év alattiakkal szemben elkövetett erőszak akár emberöléssel egy súlyúnak minősülhet); a legsúlyosabb pedofil bűncselekmények esetén pedig nincs feltételes szabadon bocsátás illetve elévülés; foglalkozási tilalom alá esnek azok a szakmák, amelyek gyermekek által is látogatott munkahelyen végezhetőek (mint például strand, vidámpark, állatkert, sport); a szülők jogainak megerősítése a szexuális nevelés terén. Minden hamis állítással ellentétben ez nem a felnőttekről, hanem a gyermekekről szóló törvénycsomag, melynek célja távol tartani a gyermekektől az életkoruknak nem megfelelő tartalmakat; tehát nem a szülőt vagy a gyermekeket korlátozza, hanem a tartalomszolgáltatókat – foglalta össze, hangsúlyozva, hogy a nyugatról érkező, aggódva figyelt bírálatok ellenére a kormány a legvégsőkig kiáll a gyermekek védelme mellett, majd megerősítette, hogy a kérdésről itt népszavazás lesz.

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutató arról beszélt, hogyan érjük el, hogy a mai pedagógusok, valamint azok a gyerekek, akik majd pedagógusok lesznek, legyen erejük nemet mondani ezeknek az újfajta törekvéseknek. Popper Pétert idézve kifejtette, hogy a fejlődés során a külső fegyelem belső fegyelemmé változik, ezért a nevelés során a személyiség megtartó erejére van a legnagyobb szükség. Ugyanakkor nem világos tartással és értékrenddel születünk, ezeket meg kell tanulni: önneveléssel, mintaadással, példamutatással. A felnövekvő nemzedéket a nevelés által csak egyértelmű, világos üzenetekkel védhetjük meg, "a tévutakat pedig bátran le kell zárni." A szabadság nem teremthető meg fegyelmezés nélkül; s ha nincs irányítás, akkor irányítási vákuum keletkezik, ami a gyermekben a törődés hiányának érzetét váltja ki, s ez tehetetlen, frusztrált, agresszív gyermekekhez és fiatalokhoz vezet" – hívta fel a figyelmet, majd hozzátette: a nevelés célja az ítélőképesség és a döntés képességének elérése kell, hogy legyen, s a nevelés művészete abban rejlik, hogy a határokat és az azokon belüli szabadságot jól „lőjük” be.

Az adottságainkat nem választhatjuk és nem változtathatjuk meg – így a biológiai/nemi adottságainkat sem – és ahhoz, hogy gyermekeink fizikailag és lelkileg egészséges felnőtteké váljanak, kulcsfontosságú az életkornak megfelelő fizikai és lelki környezet: lassú, vidám gyermekkor, anyai és apai jelenlét, iskolán kívüli élet, közösség, kapcsolódások.

A szexualitás felfedezése nem a kisgyermekkorra, hanem a késői serdülőkorra tartozik. A szilárd önismeret és önbizalom „nem terem a fán és nem is megvásárolható”, és nem is abból származik, hogy „van-e elég belső kincsünk, hanem „a szülők nevelő és növelő tekintete által" által fejlődik, a média viszont képes ezt felőrölni.

A neveléskutató három szempontot javasolt újragondolni: az iskolarendszer értékelési szokásait (nem támogatja az önértékelést, az empátiát, a szolidaritást); IQ helyett az EQ, azaz az érzelmi intelligencia fejlesztését (nem fejlődik magától, sem feladatok útján, hanem sok-sok élmény, tapasztalat és érzelmi azonosulás révén), a valósággal való örömteli kapcsolat megőrzését s ezzel összefüggésben a digitális oktatás újragondolását (szemünk láttára ragadják el gyermekeinket a képernyők).

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója arra mutatott rá, hogy a gender-ideológia és az LMBTQ-propaganda már rég nem a toleranciáról, egymás elfogadásáról és megértéséről szól, hanem egy agresszív ideológiai indoktrinációról, egy olyan kulturális imperializmusról, amely saját világnézetét akarja ráerőltetni a társadalomra és annak minden tagjára, így a gyerekekre is – akiket éppen ezért meg kell védenünk tőle. A totalitarizmus ismertetőjegye, hogy nem egy, hanem többfrontos támadást indít az általa lerombolni kívánt értékekkel, normákkal szemben, jelen esetben az „Isten, haza, család” hármas egysége ellen. A folyamat az Isten-tagadással kezdődött, majd a nemzeti identitás, kultúra megsemmisítésével, a kevert társadalmak létrehozásával folytatódott, s a legújabb cél a családok szétverése lett, hiszen „ha sikerül a férfi és női nemeket viszonylagossá, fluiddá tenni, azzal szétverik a gyermekek szocializációjának elsődleges színterét, a családot is” – figyelmeztetett.

Szerinte a gender-ideológia lényege, hogy a biológia nemek másodlagosak, amit a társadalom kényszerít ránk, éppen ezért dekonstruálni is lehet ezt a "bináris nemi kódolást" is, és ezt a hozzáállást már elvárássá tették a gyermeknevelésben és az oktatáspolitikában. „Ez nem tegnap és nem a nemátalakító műtétekkel, drag queenek-kel kezdődött; ez egy elég jól dekódolható folyamat, ami a radikális feminizmussal indult, a ’68-as szexuális forradalommal folytatódott, és a meleglobbin át eljutottunk az LMBTQ-propagandáig – ahogy ezt Szilvay Gergő nagyon részletesen kifejtette „A gender-elmélet kritikája” című könyvében, amelynek célja „a hagyományok tiszteletéből kigyógyítani az emberiséget, a társadalmi normák lebontásával divatba hozni a diszharmóniát, az önpusztítás orgiáját pedig az emberi jogok fölényes győzelmeként bemutatni" – hangsúlyozta. A bevándorláson alapuló kevert társadalmak követendő normaként való beállítása fegyverletétel, a teremtett nemek megkérdőjelezése önfeladás, az abortusz támogatása gyermekgyilkosságra való felhívás, és az újmarxista-liberális gondolkodás maga a téboly”– fogalmazott, majd hozzátette: a magyar jobboldali konzervatívokat azért utálják, mert ezt kimondják, és azt is, hogy konzervatív ellenforradalomra van szükség, vagyis a normalitás és a józan ész erődemonstrációjára.

Prof. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus is a nevelői feladatok végiggondolásra biztatott, hiszen szerinte "kristálytisztán látszanak a gyermeknevelés korszakonkénti feladatai". A férfi és nő azért különbözik, hogy kiegészíthesse egymást, ketten együtt alkotnak egységet és erre van szüksége a gyermeknek is - fejtette ki, majd így folytatta: a természet célkitűzése és az emberi világ érdeke az élet továbbvitele. Biológiai nemünk determináció, a kromoszómáink száma is meghatározza, a fejlődés genetikai programját így a testünk mint hardver hordozza, a szoftvert pedig mi tesszük hozzá; ehhez pedig kulcsingerek kellenek, amelyek csak bizonyos szenzitív időszakokban, egy bizonyos ideig nyitott időablakokban tudnak hatni, ezért a nevelés során nagyon kell figyelnünk, hiszen van, ami utólag nem pótolható, illetve a nem megfelelő időzítés jóvátehetetlen károkat okozhat.

Az élet törvénye kiterjed az egész világra, ezért óvni kell; nem vitatható a nők és férfiak biológiai küldetése: szerveink, lényünk és pszichénk is az anya- és apaszerepek betöltésére alkalmas és erre predesztinál.

Az időablakok kapcsán részletesen felsorolta az első három életév szülői feladatait. Első év: a kötődési szükséglet betöltése; második életév: az érzelmi élet hiteles mintáinak nyújtása, harmadik életév: az apai, anyai minták bevésődése. Utóbbi kapcsán megemlítette, hogy ekkor a gyermek születési nemének megerősítése a szülői feladatunk, nem az érzékenyítés. "A másság nem betegség, de nem ekkor kell ezt tanulni, hanem a késői kamaszkorban - ez epigenetikai törvény; itt nincs mese"- fogalmazott. A 6-10 közötti életkorral kapcsolatban (a kompetenciák és az önbizalom fejlesztésének időszaka) kiemelte a szülői és a nevelői együttműködés és a pozitív megerősítés fontosságát; a 10-14 közötti életkort illetően pedig azt, hogy az önmagára kíváncsi kamasz számára döntő lehet, hogyan adunk adekvát válaszokat az identitásával és világnézettel kapcsolatos kérdéseire, ne hagyjuk, hogy a világhálón szerezze meg azokat. A szakaszok sérülése identitás-zavarhoz vezet, ezért fontos felelősséget vállalni a fiatalokért – zárta beszédét.

Varga Judit igazságügyi miniszter a gyermekvédelmi törvényről és az amiatti támadásokról beszélt. A veszély komolyságára utalva felidézte az új német koalíciós kormány családjogi programjában szereplő fogalmakat, amely alapján már két édesanyja is lehet egy gyermeknek. Olyan világban élünk, amelyben támadás éri a szuverenitásunkat, természetes közösségeinket, amelynek alapegysége a család és a nemzet – fogalmazott a miniszter, aki szerint ma két világ, két ideológiai oldal csap össze: az egyik a nemzeteket meghaladva az Európai Egyesült Államok szupranacionális hatalmát akarja elérni, amelyben az egyén felelőssége a közösség felé más alapokra helyeződik. Ez az ideológia támadja azokat, akik szeretnék megtartani a nemzetekre és családokra épülő erős Európát, ezért nem véletlen, hogy a gender-ideológia e természetes közösségeket próbálja gyengíteni. A magyar családvédelmi rendszer legfontosabb védvonalának nevezte az Alaptörvényt a házasság és a család definiálásával, valamint a gyermekek védelmét, egészséges fejlődését, nevelését biztosító legújabb módosítással. Az állam felelőssége szerinte abban áll, hogy amikor a gyermek először találkozik a családon kívüli közösséggel, akkor a felnőtté válásának útjai védve legyenek. A gyermekvédelmi törvény azt az evidenciát rögzíti, hogy a gyermek nevelése meghatározásának a joga egyedül a szülőt érinti – hangsúlyozta, és kiemelte, hogy a Velencei Bizottság az európai standardokkal összhangban állónak találta a törvényt, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint is a szülők joga, hogy a gyermekeiknek vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak. Ő is megerősítette, hogy a törvény a nagykorú állampolgárokra nem vonatkozik, vagyis Magyarországon mindenki szabad ember, úgy él, ahogy szeretne, és a szexuális kisebbség jogai is védve vannak. Végül beszámolt arról, milyen támadások érték a kormányt a gyermekvédelmi törvény miatt: kötelezettségszegési eljárás is indult hazánk ellen és az ideológiai hadjárat a helyreállítási alapról szóló tárgyalásokat is megakasztotta. Történt mindez annak ellenére, hogy a szabályozott tárgykör eleve nemzeti hatáskörbe tartozik, vagyis nincs semmi keresnivalója, beleszólása az uniós jognak.

„A család láthatatlan lelki kötőanyagot jelent a nemzetben” – fogalmazott; és hozzátette: a következő ezer év a gyermekekért Magyarországon jó alapokkal indul, és ha mi, magyar kitartunk a hagyományos értékek tisztelete mellett, példát tudunk mutatni az egész világ számára.

Papp Miklós görögkatolikus pap, a Sapientia Szerzetestudományi Főiskola tanszékvezetője egészen az induló kereszténységig vezette vissza a szülői nevelés fontosságát: már Aranyszájú Szent János is beszélt a szülőkhöz, miszerint "nem elég a színház, a véres játékok, a pogány tudósok"; szerinte szülőnek lenni papi hivatás, azaz a szülők a gyermekeikért papként felelősök. A konstantinápolyi pátriárka szerint a férfiak dolga, hogy gyermekeik meg legyenek nevelve; s aki nem neveli meg gyermekét, az rosszabbat tesz, mint egy gyilkos.

Mivel gyermekeink jogi, politikai, kulturális környezetben élnek, szülőként morális felelősségünk e körülmények alakítása, és ebben szövetségeseket kell keresni - hívta fel a figyelmet az előadó, majd arról beszélt, hogy a II. Vatikáni zsinat szerint a szülőség isteni hivatás, II. János Pál pápa pedig prófétaként már 30 éve megfogalmazta, hogy a nemi nevelés a szülők elsődleges joga és kötelezettsége, valamint az általuk választott iskoláké, és felhívta a figyelmet arra, hogy ezt ne engedjék ki a kezükből (Levél a családokhoz, 1994). A szülés nemcsak biológiai szülést jelent, hiszen nem „tenyészállatok” vagyunk, hanem lelkileg is meg kell szülni a gyermeket, és ez egy hosszabb folyamat, ami terheket és kötelezettséget jelent. Eközben az LMTBQ propaganda csak jogokat emleget – hangsúlyozta, majd ismertette II. János Pál pápa gondolatait a férfi és női misztériummal kapcsolatban is: az ember nemcsak polgári létre, hanem a transzcendensre is meg van hívva, így mindenkiben van isteni szikra, amit nem szabad kilopni. Az egyház szerint a nemiség nem biológiai tény csupán, hanem a személy legbenső magvát érintő valóság. Végül XVI. Benedeket idézte: az egyháznak védelmeznie kell az embert az emberi természet lerombolásával szemben. A zavart ember ugyanis önmaga körül is zavart okoz, s ez a zavar ott a legveszélyesebb, ahol összezavarható emberek vannak, így a legjobb pedagógusokat nem az egyetemre, hanem az óvodákba, iskolákba kellene küldeni. Ugyanakkor az ember nem egyenlő a zavarával, s zavara mindenkinek van, de a cél a rend kell, hogy legyen.

Szilvay Gergely, a Mandiner főmunkatársa videóüzenetében bemutatta a gender-ideológiát propagáló mesék visszásságairól szóló, korábban írt cikkét, rámutatva, hogy a folklorizáció a klasszikus értelemben lezárult; a szerzői mese nem mese, hanem inkább világmese; a népmeséknek vannak olyan jellemzői, amit a szerzői mesék nem tudnak teljesíteni. Éppen ezért a sokak által közösen írt, a hagyományos nemi szerepekre épülő, heteronormatív világban játszódó, népmesét nem lehet átírni, kiforgatni, mert akkor az már nem népmese.

Harrach Péter, a KDNP frakcióvezető-helyettese az időtálló értékek ("méltóság és minden ami ebből származik: szabadság, értelem, felelősség, közösség") hosszú távú képviseletéről, a hiteles és a hamis emberkép különbségéről, valamint a teremtett világ rendjéről beszélt. Az ember az egyetlen teremtmény, akinek az Isten megmutatta magát és meghívta a teremtésben való részvételre; az ember az egyetlen transzcendensre nyitott lény, akinek legfőbb kincse a méltósága, ezért felelősséggel tartozunk magunk és mások, valamint a teremtett világ iránt fogalmazott, majd hozzátett: a jót szabadon választhatjuk, de az a választás meghatározza életünket is; s míg a liberálisok számára maga a választás az érték, s a szabadság azt jelenti, hogy bármit választhatunk; a konzervatívok számára a szabadság akkor teljesedik ki, ha a jót választjuk. Az előadó kiemelte: a gyermekjogok legfontosabbika az élethez és az identitáshoz való jog. A legsúlyosabb problémának a gyermekkori nemváltó műtétekhez való jogot nevezte, hiszen az nemcsak csorbítja annak a felnőttnek jogát, aki a gyermek első számú nevelője, hanem egy döntésképtelen gyermek nyakába varrja egy életre szólóan súlyos döntés felelősségét.

Szerinte a nyílt társadalom képviselői kevert társadalomban gondolkodnak, aminek legnagyobb akadályát azon emberek jelentik, akik identitásukat természetes közösségekben – egyház, nemzet, család –, kapták meg, ezért azokat szerintük gyengíteni kell.

Az ebéd után a konferencia nemzetközi előadásokkal folytatódott. Rev. Paul D. Sullins Ph.D. szociológia professzor megdöbbentő kutatási eredményeket közölt a hagyományos és a nem hagyományos családokban felnövekvő gyermekek fejlődési, érzelmi, koncentrációs és viselkedési problémáinak összehasonlítása terén. A vizsgált skála egyik végén a két különböző nemű házaspár, a másik végén az egynemű párok álltak, közöttük az együttélő párok, a mozaikcsalád és az egyedül nevelő szülők álltak, és minden kutatási eredmény mehmutatta, hogy a két, biológiai szülőjével együtt élő gyermekek a lelkileg-érzelmileg legegészségesebbek, míg legtöbb problémája az egynemű párok által nevelt gyermekeknek van. Elmondta, hogy természetesen a gyermekek elveszíthetik egyik vagy mindkét szülőket valamilyen tragédia folytán, de erre építeni egy egész társadalompolitikát olyan logika, mintha a vakok elfogadása azt jelentené, hogy megvakítunk mindenkit. Közelebbről megvizsgálva az egynemű párok (ezek jellemzően leszbikus párok) általi gyermekvállalást, kiderült, hogy amellett, hogy ez önmagában számos morális és praktikus kérdést felvet (például biológiailag kié legyen a gyermek, honnan legyen a férfi sperma, hogyan és mikor mondják el a gyermeknek, hogy kik a szülei, stb.), a gyermekeket legsúlyosabban az egynemű párok kapcsolatának instabilitása érinti – ugyanis még a gyermektelen meleg párok kapcsolata is stabilabb, mint a gyermeket nevelő meleg pároké, éppen a közös gyermekvállalás során felmerülő számtalan probléma miatt.

A második külföldi előadó, a szlovák–magyar származású, Kanadából magyar feleséggel Pozsonyba költöző Roger Kiska jogi tanácsadó, aki döbbenetes történeteket mesélt saját praxisából – szerinte az Egyesült Királyság a gender-ideológia miatt már „elveszett” –, és figyelmeztetett arra a kutatási statisztikára, miszerint a nemi diszfóriában (nemi identitásukban zavart) kamaszok döntő többsége (a fiúk 98%-a, a lányok 88%-a) a pubertás után elfogadják biológiai nemüket; illetve, hogy a nemváltó műtétek nagyon magas arányban vezetnek önbántalmazási (80% körül) és öngyilkossági (45% körül) kísérletekhez, valamint számtalan további súlyos fizikai és pszichés problémához, mint nemi betegségek, prostitúció, munkanélküliség, elszegényedés.

A konferencia utolsó előadója Puskás Balázs, a Szent István Intézet vezető kutatója volt, aki angol nyelvű előadásában az átfogó szexuális nevelés (ÁSZN, angolul: Comprehensive Sexual Education, CSE) történeti kialakulását, elterjedtségének okait, különböző definícióit és legfontosabb jellemzőit ismertette, valamint kitért az ezzel foglalkozó szervezetekre, dokumentumokra és kutatásokra, amelyek az ÁSZN egyértelmű kudarcáról számolnak be – többek között egy 2019-ben publikált tudományos elemzés amellett érvel, hogy az ÁSZN megbukott, annak globális bevezetése indokolatlan, sőt káros lenne – majd párhuzamot vont az ÁSZN és egy keresztény tanításon alapuló, magyar fejlesztésű átfogó nevelési program között. Az előadás alapját képező részletes tanulmány magyar nyelven olvasható az intézet honlapján, a Tanulmányok menüpontban.