Sokan gondolják, hogy a keresztény hit kizárólag a „belső szobába” tartozik, a politizáló papok minimum destruktívak, a templomból pedig „taka van a” politikának – Jézus azonban nemcsak lelki és erkölcsi, hanem társadalmi és politikai kérdésekben is megszólalt. Pártot ugyan nem választott, de állást igenis foglalt!

„Mondjátok meg annak a rókának…” (Lk 13,32)

Jézus Heródest – az aktuális politikai vezetőt – nyíltan rókának nevezi, vagyis erkölcsileg minősíti a hatalmat. Ez aligha nevezhető „semleges kívülmaradásnak”.

A templom megtisztítása (Mt 21,12–13)

A kereskedők kiűzése vallási-gazdasági-politikai rendszerkritika volt. A szent rend védelme mindig közéleti ügy is. Amikor Jézus kiűzi a pénzváltókat a templomból, nemcsak a vallási, de a gazdasági és a politikai érdekköröket is a helyére teszi, így tettével nyíltan fellépett a közrend és a hatalmi status quo ellen is.

„Az én országom nem e világból való” (Jn 18,36)

Ez nem azt jelenti, hogy Jézus országának nincs hatása a földi valóságra, nincs köze hozzá, és nem is kívánja formálni azt – hanem csak annyit jelent, hogy nem ebből a világból származik.

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré…” (Mt 22,21)

Jézus elválasztja, de nem állítja szembe az isteni és a világi rendet. Felelős állampolgárságra tanít – és az Istennek való engedelmesség elsőbbségére.

Pilátus előtti tanúságtétele (Jn 18–19)

Jézus nem mentegetőzik a hatalom előtt – inkább megfordítja a szerepeket. Ő a megítélt, mégis ő mond ítéletet: „hatalmad sem volna, ha nem felülről kaptad volna”.

A keresztény hit közéleti következményekkel jár. Jézus nem hataloméhes politikus volt, hanem az igazság tanúja, sőt maga az Igazság. Ez pedig nem hagyja érintetlenül a társadalmat sem.

Ha érdekel a „Tévhitcáfoló” sorozat folytatása, kövesse továbbra is oldalunkat!