Politikailag motivált gyilkosságok mindig is előfordultak a történelemben, de az, hogy valaki ne a betöltött hivatala, hatalmi pozíciója, vagy bizonyos érdekeket sértő intézkedései, hanem a véleménye miatt válik merénylet áldozatává, rendkívül ritka és szokatlan, olyannyira, hogy sokan egyenesen egy új korszak kezdetéről beszélnek Kirk meggyilkolása kapcsán. Most azonban nem is erről, hanem ennek a szörnyű esetnek egy kevéssé tárgyalt aspektusáról szeretnék beszélni, korunk uralkodó kommunikációs csatornájának, a közösségi médiának a hatásáról.

Aki nem zárja el tudatosan magát a közösségi médiától, biztos észrevette, hogy milyen könnyen válik sokszor agresszívvá és mérgezővé akár egy ártatlan vita során is a hangnem. Akik azzal áltatják magukat, hogy „a közösségi média nem önmagában rossz vagy jó, hanem attól függ, hogy mire használjuk”, azokat arra kérem, hogy magyarázzák meg, miért durvul el törvényszerűen a hangnem egy online folytatott vita során. De válaszolok is egyből a saját kérdésemre: a médium rejtett sajátosságai miatt, amelyek alól nem tudjuk kivonni magunkat.

A tudományos kutatások szerint több tényező együttese okozza, hogy az online térben bátrabban, gyakran durvábban fogalmazunk, mint a való életben. Az egyik legfontosabb ok az névtelenség és a távolságérzet. A képernyő mögött sokan úgy érzik, kevésbé vonatkoznak rájuk a társadalmi normák, így olyan szavakat is leírnak, amelyeket szemtől szembe sosem mondanának ki. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az interneten a másik fél sokszor csupán egy név vagy profilkép – így könnyebb figyelmen kívül hagyni, hogy valójában egy hús-vér ember áll a kommentek mögött. Szintén meghatározó tényezők a „gonosz” algoritmusok. A közösségi platformok gyakran előnyben részesítik az érzelmileg erős, provokatív tartalmakat, mert ezek több reakciót generálnak. Ez arra ösztönzi a felhasználókat, hogy minél sarkosabban fogalmazzanak, így a durva stílus lassan a figyelem felkeltésének eszközévé válik. A közösségi médiában kialakuló echo chamber-hatás, vagyis a „visszhangkamrák” is hozzájárulnak a hangnem eldurvulásához. Amikor valaki főként csak a saját véleményét megerősítő tartalmakkal találkozik, az erősíti a csoporthoz való lojalitást, és sokkal agresszívebbé teszi az „ellenféllel” szemben. Nem szabad megfeledkezni az impulzivitásról sem. Az online kommunikáció gyors tempója miatt gyakran azonnal, átgondolatlanul reagálunk, és nincs idő lehiggadni, mielőtt leírnánk valamit. Végül, de nem utolsósorban ott van a social contagion, azaz a „társadalmi fertőzés” jelensége: ha mások durván fogalmaznak, ez normalizálódik, és a felhasználók átveszik a stílust, mert úgy érzik, ez a megszokott norma a platformon.

A pszichológiai kutatások, például John Suler 2004-es tanulmánya az „Online Disinhibition Effect” vagyis az online gátlásvesztés hatásról, vagy a 2017-ben a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben (PNAS) megjelent William Brady vezette vizsgálat, mind azt mutatják, hogy az online kommunikáció sajátos környezete eltorzítja a társadalmi viselkedést. A képernyő mögötti biztonságérzet, a közösségi visszhang és az algoritmusok együttesen olyan dinamikát teremtenek, amelyben a durva hangnem nem a kivétel, hanem szabállyá válik.

Ám a dolognak még itt messze nincs vége. Az utóbbi években egyre több tudományos kutatás mutatott rá arra, hogy az online térben tapasztalható kemény, agresszív hangnem nem marad következmények nélkül a való életben sem. Az internetes kommunikáció során megjelenő durvaság és sértő viselkedés hajlamosíthatja az embereket arra, hogy a mindennapi életükben is agresszívebben reagáljanak.

Szintén a PNAS-ben jelent 2022-ben meg Petter Törnberg tanulmánya, ami kimutatta, hogy a negatív és morális érzelmeket erősen kifejező bejegyzések nemcsak online váltanak ki heves reakciókat, hanem hosszabb távon erősítik a polarizációt és a konfliktusok elfogadását a társadalomban. Ez azt jelenti, hogy aki rendszeresen találkozik agresszív kommunikációval, maga is könnyebben válhat hasonlóan támadóvá. Továbbá egy a Nature Human Behaviour folyóiratban 2022-ben publikált tanulmány arra jutott, hogy az online gyűlölködő megnyilvánulásokkal való találkozás képes „fertőző” módon terjedni: a felhasználók nemcsak az interneten, hanem a valós interakciókban is hajlamosabbak lesznek agressziót mutatni. Egy másik, 2019-ben a Computers in Human Behavior című folyóiratban megjelent kutatás pedig hangsúlyozza, hogy az online zaklatás és a kemény hangnem nem csupán pszichológiai terhet ró az áldozatokra, hanem az agresszorokat is negatívan befolyásolja: az online durvaság fokozza a valós életbeli impulzív és ellenséges viselkedést. És sort hossza lehetne még folytatni.

Mindezek a tanulmányok azt mutatják, hogy az online agresszió nem marad a képernyőn: közvetlen hatással van a társadalmi légkörre, és fokozhatja az emberek közötti konfliktusokat a mindennapi életben is. Ahhoz, hogy valakit pusztán a kifejtett véleménye miatt le kell/lehet lőni, egészen biztosan hozzájárult a közösségi média domináns kommunikációs csatornává válása. A médium tehát semmiképpen sem neutrális vagy ártatlan. És nem lennék meglepve, ha egyszer az is bizonyítást nyerne, hogy közösségi média rejtett tulajdonságai azt is jól behatárolják, hogy potenciálisan ki az, aki végül politikai gyilkosság áldozatává válhat.