Krúdy Tamás írása.

Soha nem voltunk ennyire elérhetők egymás számára – és mégis, soha nem voltunk ennyire magányosak. A telefonunk mindig kéznél van, néhány kattintással videóhívásba kapcsolódhatunk, és a közösségi média szinte folyamatos társaságot kínál. Mégis egyre többen érzik magukat elszigeteltnek és kapcsolatok nélkül maradnak. Miért?

A modern ember egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben folyamatosan kapcsolatban áll másokkal, valójában egyre kevesebb valódi, mély kapcsolatot él meg.

Az online térben töltött idő sokszor csak látszatkapcsolatokat eredményez, amelyek nem pótolják a személyes jelenlétet, az együtt töltött minőségi időt, az érintéseket, a gesztusokat, a valódi figyelmet.

A közösségi média nagy paradoxona, hogy miközben azt az illúziót kelti, hogy az ember egyszerre lehet jelen mindenhol, ahol csak akar, aközben egyre csak nő az az érzése, hogy kimarad valamiből. Ez a FOMO (Fear of Missing Out) jelensége, amely hozzájárulhat a közösségi média által indukált elmagányosodáshoz. Így nevezik azt az érzést, amikor valaki attól tart, hogy kimarad valamilyen fontos vagy izgalmas eseményből, amelyben mások részt vesznek. A közösségi média folyamatosan elérhetővé teszi mások életének látszólag tökéletes pillanatait – utazásokat, társasági eseményeket, sikereket –, ez pedig az összehasonlítás és az elégedetlenség érzését kelti.

A FOMO hatására az emberek gyakran még többet használják a közösségi médiát abban a reményben, hogy kapcsolódhatnak másokhoz, ám ez a folyamat végül csak fokozza az elszigeteltséget és a szorongást.

A Journal of Social and Clinical Psychology folyóiratban jelent meg a No More FOMO: Limiting Social Media Decreases Loneliness and Depression című tanulmány szerint a közösségi médiahasználat csökkentése jelentős mértékben mérsékli a magányosság és a depresszió érzését. A kutatás során a résztvevők egy csoportja napi 30 percre korlátozta a közösségi médiában eltöltött időt, és néhány hét elteltével kimutatható javulást mutattak a mentális egészségügyi mutatókban azokhoz képest, akik továbbra is korlátlanul használták ezeket a platformokat. Az eredmények azt sugallják, hogy a látszólagos online kapcsolódás nemcsak hogy nem pótolja a valódi interperszonális kapcsolatokat, hanem akár súlyosbíthatja is a magányosságot.

A kortárs elmagányosodás paradoxonáról szól legfrissebb tanulmányunk, mely itt érhető el.

(Kép forrása: Adrian Swancar on Unsplash)