A gyermek nem játék!

Dr. Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium miniszterhelyettese konferenciabeszédében – a miniszterelnök szavaira hivatkozva, miszerint „ha van gyerek, van jövő, ha nincs gyerek, nincs jövő” – kifejtette: a magyar kormány már 2010 óta arra törekszik, hogy elhárítsa az akadályokat a családalapítás elől, a tőkét a családoknál tartsa, a gyermekvállalással együtt járó kockázatokat minimalizálja, a gyermekvállalást pedig ösztönözze. Magyarország kormánya úgy látja, a fejlett nyugati világban megfigyelhető demográfiai válságot nem a tömeges bevándorlással kell orvosolni, hanem a családok támogatásán keresztül kell megoldani.

Hollik István, országgyűlési képviselő beszédében elmondta, hogy egyetlen dologban talán egész Magyarországon, pártállástól függetlenül konszenzus van, mégpedig abban, hogy a gyermekeink védelme, nemzeti sorskérdés.

Bár az ellenzékiek „hülyeség”, „aberrált” és egyéb erős jelzőkkel illették a népszavazást, annak célja mégis az, hogy ezt a konszenzust erősítse.

A képviselő rávilágított arra is, hogy a politikai gondolkodásban a felvilágosodás kora hozott radikális fordulatot; ez volt a szellemi gyökere annak az ideológiai mélyrepülésnek, melynek kicsúcsosodása később a marxista törekvésekben nyilvánult meg, és amely törekvések elejtett fonalát a genderaktivisták vették fel újra.

Hollik figyelmeztetett: ahogy a marxisták vallották, hogy a gyermek nem a családé, hanem a társadalomé, s vele azt, hogy a hagyományos családmodellt el kell vetni, korunk neomarxistái is elvennék a szülőtől, például a szexualitással kapcsolatos nevelés jogait.

„Ők tét nélkül kísérletezgetnek a mi gyerekeinkkel”– fogalmazott a képviselő, utalva arra, hogy e baloldali törekvések mögötti ideológiát, politikai állításokat semmiféle tudományos konszenzus nem támasztja alá. Hollik több példát is felhozott annak szemléltetésére, hogy nem extremitásokról van szó, hanem már meghozott és életben lévő törvényekről, melyekről jogalkotók gondolkodtak, politikusok szavaztak. Nagy-Britanniában három naponta legalább egy kiskorú változtatja meg nemi identitását, természetesen állami finanszírozással. Skóciában pedig egy négy éves gyermek már szülői beleegyezés nélkül is megváltoztathatja a nemét.

Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnöke az előtte elhangzottakat statisztikai adatokkal támasztotta alá, melyekből kiderül, hogy Magyarország a heves nemzetközi ideológiai ellenszél dacára valóban gyermekbarát nemzet, ugyanis nálunk a legkisebb a tudatosan gyermektelenséget vállaló párok száma, folyamatosan nő a gyermekvállalási kedv, illetve a felmérésekre adott válaszadóknak több mint 80%-a nyilatkozott úgy, hogy a gyermekvédelem fontos ügy.

A konferencia második felében tartott kerekasztal-beszélgetésen Tapolyai Emőke szexuál- és pasztorálpszichológus, Polus Enikő mentálhigiénés szakember, Antal-Ferencz Ildikó újságíró, és Puskás Balázs, a Szent István Intézet vezető kutatója ültek egy asztalhoz.

Puskás kiemelte, Magyarországon kivételesen szerencsés helyzetben vannak a gyermeket nevelők, mivel a politikum nemhogy nem negligálja őket, de jogszabályi keretek biztosításával segíti azt, hogy szülői jogaik és szabadságuk ne csorbulhasson.

Dr. Tapolyai Emőke elmondta, hogy az emberek, mielőtt gyermekük nevelésébe fognak, jó, ha elsőként „magukat szedik rendbe”, ugyanis ha a szülők rendben vannak magukkal, párkapcsolatukkal, akkor nincs gender-kérdés: a fiú olyan akar lenni, mint az apja, a lány pedig olyan, mint az anyja.

A pszichológusnő a 94. zsoltárból vett, mellbevágóan aktuális idézete zárta a beszélgetést, mellyel mindannyiunk, a jogalkotók és egyének felelősségére egyaránt fel kívánja hívni a figyelmet: „Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?” /Zsolt. 94. 20/