Brutális kilépőszámok évről évre, istenkáromló, kortárs performanszok szentmise helyett – de kell-e félteni a német katolicizmust?
A tavalyi számok némileg csökkenő tendenciát mutatnak a 2022-es statisztikához képest – mindenesetre az eredmény brutális.
De kell-e félteni a német katolicizmust?
A virágzás új korát elhozni hivatott Szinódusi Út és az azt követő német egyház gyakorlatilag elszakadt a Tanítóhivatal által kijelölt mindenkori úttól. Ezért is fordulhatnak elő például olyan anomáliák, mint hogy
a szentmisét kortárs előadásként elővezető klérus székekkel a fején körmenetezik,
vagy úgy táncol körbe-körbe forogva a liturgia alatt, mintha valami rosszul sikerült óvodai anyák napi előadáson lennének. Másik alkalommal egy dobozból kibújt bohócjelmezes illető adott elő istenkáromló performanszt.
Beszédes statisztika, hogy a német katolikusok 68%-a nem hisz abban, hogy „létezik Isten, aki Jézus Krisztusban nyilatkoztatta magát ki”.
A „nevezze meg, miért megy (akár csak időnként) templomba” kérdésre pedig a válaszadók négyötöde (több mint 80%) a zenét, atmoszférát és egyebeket válaszoltak – ami sok mindenre igen, de arra épp nem enged következtetni, hogy a német katolikusok szabadidejükben a teológia mélységeit kutatnák.
Persze, itt is megtalálható az a mustármagnyi hívő, akik a legelső idők arányaihoz és ellenszeléhez hasonlóan tűzön-vízen át hordozzák a hit zászlaját, ugyanakkor szomorú látni, hogy az utóbbi évszázad egyik legnagyobb teológusa, XVI. Benedek pápa hazája lett Európa következő terméketlen fügefája.
